_

_

Ajánló

Talán semmi sem tud gyorsabban száguldani, cikázni, kergetőzni, mint az agyban megszülető gondolatok. Sebességük, pályájuk, irányuk kiszámíthatatlan, nem ritkán követhetetlen.

Aki ismeri a történések titkait, annak különösen áldott adottság, hogy el tud igazodni ebben a látszólagos kuszaságban, amelyben mégis Rend van, és ez a Rend uralkodni is tud szenvedélyeken, indulatokon, szavakon, gondolatokon.

A visszatérő emlékek nehézkes kínjától nem könnyű megszabadulni. Keserű szavakból áll össze a vers, amikor az "élmény", a történet sok-sok év után is fájdalmat szakít fel az érzékeny lélek valamelyik zugából.

A szép természeti képek, mint megannyi különös színben pompázó fénykép, mert a szavak láttatni engedik a tájat, a Dunát, a lebilincselő környezetet.

És ezekben a képekben is ott van a kapcsolat egy másik emberrel, a történelemmel, talán érződik bennük az a bizonyos fájdalom, amely szinte átsüt, átverekszi magát a legszebb gondolatok örvényén is.

Érdekes hangulatúak ezek a versek: semmi és senki sem konkrét, mintha ballada-töredékeket olvasna, érezne az ember. Néha csak a "naprakész", tragikus média-hírek igazítanak el, a terror, a gyűlölet, a szenvedés valóságos útvesztőiben. A vers, a gondolat ezeket is hordozza, mint az áradó víz a felszínen úszó mocskos habot, tajtékot.

Igen, az elbukott forradalom, még úgy ötven év után is emlékeket, gondolat-örvényeket tud kavarni, hiszen oly sok minden történt akkor, és azóta...

És ezeket mind-mind meg kellett írni valakinek...

 

Takács Szabó Kálmán
a költő barátja

_