Akkor is hullott a levél csak én nem láttam
az utat feléd többször megjártam de azon a napon
minden más volt magammal vittem legszebb álmom
hogy legyek állhatatos mint a fenyő lombja
s ez nem volt életem szalmalángja
úgy éltünk hogy elszállt minden kétely
az idővel múlt álarcos ifjúságunk s bár a város arcát is
lemeszelték átütött a mészen a sokféleség
rátaláltunk a magunk színeire és féltve őriztük
dúdoltuk dalaink idéztünk Görög Ilonákat
titokban elért könyveket verseket mondattunk
az iskolában reménnyel hogy holnap is leszünk.