Óda egy sziklához

Szerelmes simulásod ehhez a tölgyfához
örök-szent eskü, tiszta nász!

Kötődöm e természetcsodához,
fülemben édes hegyzene cikáz…

Gondoltad-e, hogy minden erre járó ember
megpihen rajtad s a kies távlatokba néz?

Itt ülök én is. A világ dolgain gondolkodom.

Miért viták, harcok? Nem tudhatom…

Szabad vagyok.Lelkem szárnyal,
énekel minden felszálló madárral.

Óh, hallod-e a távoli víz-zenét,
lombok alól feltörő forrás neszét?

Mily csábos e hang! Itt alattad,
ez évezredes szikla-barlang…

Hűs vizet a szomjazónak!

Életet a tikkadónak!

Úgy kínálod, úgy javallod,

Mindent feledve fölé hajlok…

Kortyolom ez édes nedűt,
szívemben minden gond elül.

Madarak dallanak, köszöntenek,
erdei vadak is megértenek…

Véded a forrás hűs-kék vízét,
bár nem ismerheted az ízét.

Körötted tölgyfa, fenyvesek árnya,
oh, áldott az erdők tisztasága.

Gondoltad-e, hogy aki itt leül,
s merengve nézi a kies távot,
átérzi lelkében belül,
az óvó-szerető biztonságot?

Mert jó, hogy itt vagy, pihenés hona,Hol titkokról susog a lomb,
te ezürt-szürke szirt-csoda!

Rajtad szunnyad az éj, a gond…

Bősze Éva az Irodalmi Rádió szerzője. "Bősze Éva vagyok, népművelő-könyvtáros és magyar szakos tanár. Dolgoztam az élet több…