Azon az éjszakán nyugtalan volt az álom,nem akart uralni senkin, semmi áron.

Süvöltött a széllel,puskák hangjaival,
tébolyult, gyűrött párnák sóhajaival.

Cibálta az ész csapongó gondolatait,
meg-megrázva az épület falait.

Összefutottak tanulók, nevelők,
egy kollégium állt talpra ,s nevető
kínban fetrengtek

  • – valahol mélyen, belül feleseltek –
    pedig sírtak, jajongtak,
    mi történhetett azokkal, kik kívül maradtak?
  • Kívül a kapun tömegek ostromában,
    a tegnap még ragyogó október havában?
  • Jajongott akkor az éjszaka,
    és sajgott a szív, visszhangok szava
    keringett-lengett a világban,
    mint zászlónk díszben, teljes magyarságban!
  • Az ősz buja virágai vörös színben nyíltak,
    jelképeként vért hullajtó ifjaknak…
  • Azon az éjszakán a megmakacsolt álom
    bukdácsolt merészen a pesti utcákon!
  • Tankok taposták,tömegek szabdalták,
    a földre kúszó ködben egészen elhagyták…

Bősze Éva az Irodalmi Rádió szerzője. "Bősze Éva vagyok, népművelő-könyvtáros és magyar szakos tanár. Dolgoztam az élet több…