Hazajárnak mind, akik
elmentek, mint a szél,
testtelenül járnak be
minden utat, érintenek
fát, virágokat, szomját
oltani a vágynak régi
szerelemről dalolnak,
kopjafák tövében keresik
a múltat, szülőházuk helyén
eltűnt nyugalmukat,
üzenik a távolban kéklő
Hargitának, az Oltnak,
a Marosnak, hogy újra
hazajárnak keresni
nyomdokát egy eltűnt
világnak, mint a szél,
testtelenül.