Posted by
Posted in

Vásár után vasárnap

Az ablak hideg üvege homlokomon pihen a vér lüktet a forró ér nyakamon jeges dér egy kis résen át betér a levegő a falak közé vegyül bennem minden kép zakatol az agyam hasogat az udvaron a szomszéd öreg fát rakosgat rendben ahogy a régi világ nyugalma bennem ébred felragyog a Nap az ágak között játszik […]

Posted by
Posted in

Aspektusok

További híreink… Tegnap a reggeli órákban… Kiskarma község határában… Az útviszonyoknak nem megfelelően hajtott… A megengedettnél nagyobb… Ittas egyén okozta… Elgázolta és cserbenhagyta… Áldozata…. Özvegy Egyvalakiné… A kórházba szállításkor… Akkor… Reklámmal folytatjuk… Szenzációs árajánlatunk… Dohos szájízű reggel… Alig ébredt fel… Álma izzasztotta… Gyűrött dobozban cigaretta… Vibráló ujjakkal kutatta… Hideg víz tarkóját nyugtatta… Üres, másnapos, felesleges… […]

Posted by
Posted in

Megjelent Boross Teréz Ilona újabb kötete

” Zenét, muzsikát tartogat a kötet. Lélekzenét. A költő lelkének muzsikáját. Ezért is adtam a könyv elejére kért soraimnak a szokványosabbak helyett az Előhang címet. Kortárs zene persze, amelyben nem a habkönnyű, cukorkás dallamok csendülnek fel. Nincsenek szabályos, írásjelekkel lezárt mondatok, de vannak egyidejűleg többféle asszociációt is gerjesztő, gyakran meghökkentő – néha talán nem mindenki […]

Posted by
Posted in

Búcsú

Tegnap megjött a hó. S a hópihék furcsán táncolni kezdtek Az ablakon, a fázós friss hidegben. Pálforduló napja közelgett, S ígértek dacos havat és dacos kedvet, A fagytócsáknak ráncai a kertben. Mindegyre vártunk, reménykedve mind, Hogy visszatérsz, s kérded: – Segítsek, ebben-e vagy abban? Úgy vártunk Rád, mint a hajótörött, Hogy üzenetet hagysz majd a […]

Posted by
Posted in

Anyám

Gyakorta látom őt az álmaimban. A haja kontyban, kreol bőre méz. Harsányan nevet, a foga kivillan. Kartonruháját lengeti a szél. Sohase értettem meg őt egészen, Ha lángolt, láng volt, tűz volt, pusztító, Ha szelíd volt, hát szelíd volt egészen, Ha nyugodt volt, több volt, mint nyugtató. Bizalmat adott, és nem kért cserébe, Sokat szeretett, csalódott, […]

Posted by
Posted in

Aki bennem bízik…

A fiú a Balaton- parton ült, és a köveket rugdosta a tóba. Már nem volt egy csöpp haja sem, de mindenki avval bíztatta, hogy egy srácnál a kopasz fej egyenesen divat. A suliban a többiek persze csúfolták, és mivel nem értettek semmit mindabból, amit Ádám magyarázott nekik a betegségéről, inkább együtt röhögött a többiekkel a […]

Posted by
Posted in

A vén színész

Régen húsleves volt, ma már kocsonya, talán megrágta az idő vasfoga. Imái zord harangzúgásba bújtak. Kéklő szemei fénytelenek, holtak.   Kívül sudár fa, és tartja a sminkje. Színes ruháiban fel is léphetne. Vastaps fogadná, akár fénykorában, mégis magányt kíván, nincs a színházban.   Belül rágta szét a sok balga rendszer, a másikat taposó magyar kényszer. […]

Posted by
Posted in

Esti dal

A cselló bús hangja betölti az egész hangversenytermet. Zengésébe belehallom a jól ismert szöveget. Erdő mellett estvéledtem, subám fejem alá tettem, összetettem két kezemet, úgy kértem jó Istenemet. A dallamot vibrafon kíséri. Anya és lánya jutalomjátéka. Két művészé, egy vérből. Az utolsó akkord lecsengése után nem hangzik fel a taps. Néma csend uralja a sorok […]

Posted by
Posted in

Madárének

− Kitől is van ez az idézet? – kérdeztem a magyar füzetem fölé hajolva. − A családi szállóigére gondolsz? Gárdonyitól – felelte anyám, majd kivette a pogácsákat a sütőből, és a forró tepsit a platnira tette. Sosem értettem, hogy nem égeti meg a kezét konyharuha nélkül. − Ha meghűlt, egyetek belőle. − Azzal magára terítette […]

Posted by
Posted in

Ki tudja…

Ki tudja, miért szélkakas a szép szó, miért nem marad éber a gondolat? Vágyam alkalmi, maradok hű csaló: reményt ragyogó keleti napnyugat. Számban őrlődik szóköz és kérdőjel. Betűlevesbe jön még a sós halál kenyere-vagy a megszokás szemetel? Hat falat a világ, de van hét kanál.