Árnyak, fények…
út szélén a fák állnak,
nézik, mint robog
vonatunk az út vége felé.
 
Ritmusa ringat, néha
ráz, néma tájban zord
állomás, egy perc
megálló, indulunk
tovább, utánunk egy
fa álmosan integet.
 
Kezemben könyv,
hű útitárs, menny és
pokol között nem is
lehetne más…
 
Az ég tiszta kék,
a fenyők pásztorok,
vonatunk szüntelen
szakadék szélén robog.