További híreink…
Tegnap a reggeli órákban…
Kiskarma község határában…
Az útviszonyoknak nem megfelelően hajtott…
A megengedettnél nagyobb…
Ittas egyén okozta…
Elgázolta és cserbenhagyta…
Áldozata….
Özvegy Egyvalakiné…
A kórházba szállításkor…
Akkor…
Reklámmal folytatjuk…
Szenzációs árajánlatunk…

Dohos szájízű reggel…
Alig ébredt fel…
Álma izzasztotta…
Gyűrött dobozban cigaretta…
Vibráló ujjakkal kutatta…
Hideg víz tarkóját nyugtatta…
Üres, másnapos, felesleges…
Valami mást keres…
Elég volt, gondolta…
És a vízcseppet nyakbőréről lerázta…
Pár pohárral még felhajtott…
Kulcs után nyúlt, majd elhajtott…
Gázra taposott…
A pedálba kapaszkodott…
Az egész vacak világot…
Gyűlölte…
Tombolt a dühe…
Hirtelen fékezett…
Semmit nem értett…
Sáros, női cipőtalpak…
A furcsán kilógó lábak…
Csak az iszonyat maradt…
Mint nyüszítő állat…
A teste iszkolt…
Már tér és idő sem volt…

A reggel, mint mindig…
Mégis más…
Varázslatosak a fények, élénkebbek…
A tükör előtt, utoljára mikor is tette…?
Megállt…
Az idő, hogy eljárt…
Abban a piros ruhában…
Amiben őt megismerte…
Talán a diófaszekrényben…
El ne felejtse…
Hogy délután feltétlen megkeresse…
Pepitaköves konyhában…
Kopott bevásárlószatyrot hozott…
Az ablakon át az első sugár beragyogott…
Mindenki mindenkitől búcsúzott…
Az öreg kertkapunál a ház visszanézett…
Régi emlékeket felidézett…
A járdán friss esőtócsák…
Sietni kell, ebédre jönnek hozzá…
Vagy mégsem…
Már nem emlékszem…
Gondolta…
A hatalmas csattanást már nem hallotta…

A Nap izzón izzott…
Ezen a csodán mindig csodálkozott…
Korongja lassan emelkedett…
És soha nem unta meg…
Ahogy énekelt, a levegő zengett…
A fény lényét átjárta…
Újra és újra…
Ma munkája volt, mennie kellett…
Nyugodtan sietett…
A tűzgolyótól elfordult…
A sötét város felé indult…
Az árnyak szárnyat vetettek mögé…
Nem ismerték őt eléggé…
Mégis várták, most ketten…
Felülről figyelt, emelkedetten…
A csattanás felcsattant…
Fent szomorú derű, lent szürke aszfalt…
A Nap a házak között felbukkant…
A fény a víztócsákon megcsillant…
Fekete, vizes, sáros cipőtalp…
Halkan koppant…
A nő kezét megérintette…
És a testtől elvezette…

Fejes Anikó az Irodalmi Rádió szerzője. Bár a természettudományi tantárgyak területén képeztem magam, és elsősorban a biológia, mikrobiológia…