Posted by
Posted in

Mindig ember

  Amióta élet létezik a földön, valakit, valamit bánt az életösztön. Felfalja az élő a másik életet s úgy szerez magának perceket, éveket. Amely élet gyenge, vagy bántani gyáva, sorstalan életét legyőzi halála. Emberre is támad számtalan sok erő, s folytonos küzdésben gyakran nem ő nyerő. Foglyunk mindig össze: barát és idegen, hogy miénk lehessen […]

Posted by
Posted in

Szabó Sanyi emlékére

  Múló ősz már tél-közelbe ért és fényt, örömöt múlásra cserélt. Alant pihen fák nyári lombja, s tájat köd és gyász sötétje fojtja. Ágakon a fájdalom könnye gyűl; az is – fényt lopva – földdel egyesül. Szívbe hasít a szörnyű fájdalom! Sírj, hullasd könnyed te is bús dalom! Zokogásod hallja nagyvilág: Családfánkon eltörött egy ág. […]

Posted by
Posted in

Kirándulók

  Nyugdíjas klub az oszlopok között; elébük a hulló lomb költözött. Gyepben: virág helyett, barnult levél, mégsem azzal játszik az őszi szél; kabátoknak alját ráncigálja s az arcokra égkönnyét dobálja. De hiába feni rájuk fogát, nem lopja el az arcok mosolyát.

Posted by
Posted in

Szigliget után

  Itthon vagyok. Mátra-hegység dombocskái – mintha vártak volna – lassan körém gyűlnek. Már játszanak Nappal a nyugati csúcs fái, s az útparti bokrok árnyékban csücsülnek. Közel már az alkony. Mai napnak vége. Én is lepihenek az ágyamhoz érve. Álmom visszaröpít újra Szigligetre. Ott balga sikerem, csupán kacajnyit ér; mégis rám siklik több kedvesnek figyelme. […]

Posted by
Posted in

Utazás ( szigligetre)

  Elindulok. A cél: ott, valahol messze. Gyalog oda menni, lehet, egy hét lenne. – Busz után – vonathoz viszem a csomagom; pótjegyért a sorba be is kell állanom. Nem állnak előttem – talán – csak kétszázan. Csoszogunk előre a kötél-karámban. Induló vonatom lámpája már villog. – No, Tibi! – Ehhez már kár lenne futnod! […]

Posted by
Posted in

Születésem után

  Édesanyám kis lány érkezését várta, de – meglepetésként – csak rám lelt a bába. Szomszéd fiút akart, de néki meg lány lett. Cserét javasolni, gyorsan átsietett. Szomszéd sok jó félét hiába sorolta, – enyémet nem adom! – édes anyám mondta. Ez után, testembe vész-jele költözött, s anyukám könnyével szaporán öntözött. Szeretete hatott: meggyógyultam hamar. […]

Posted by
Posted in

Nemcsak, Ismeretlen

  „Nemcsak és Ismeretlen”, talán már ismerős! Ha mégsem eléggé, én vagyok felelős. Évtizedek hoztak nékem olyan vágyat hogy az elmúlóknak emléket találjak. Nemcsak itt, nemcsak ott; nemcsak régi múltban, játszott a sors, hová egy kicsit benyúltam. Nemcsak legenda volt, nemcsak történelem; olykor nappal kószált, máskor meg éjjelen. Nemcsak jók voltak ott, nem is csak […]

Posted by
Posted in

Kiállítás zárására

  Kell egy pici szikra, ahhoz, hogy tűz gyúljon, kell egy kis lendület, hogy mozgás induljon! Volt egy jó lendület, mely ösztönzőn hatott, s örömet szerezni tett máris baktatott. Nem versenyként indult; nem lett díj kitűzve, csupán a jó érzés, szándék lett felfűtve. Csodás alkotások seregét meglátva, kipattant szemekből az öröm szikrája. Boldogság örömet okozni […]

Posted by
Posted in

Művészetről (kiállításra)

  Erdők, mezők között pereg az életem. A csodáknak száma köröttem végtelen. Minden fán és bokron ezernyi a hajlat; a sok féle águk, más-más lombot aggat. Vad kórók, virágok ringnak a zöld gyepen; katlan ül a völgyben, csúcs kéklik a hegyen. Forrásokból erek, patakokká nőnek; a vízmosta dombok, az aljba ledőlnek. Madarak röpködnek, ülnek az […]

Posted by
Posted in

Farsangi emlék

  Közel hetven éve enyhe tél volt nálunk; február végéig még havat sem láttunk. Ám, ekkor hirtelen, hullott egy arasznyi. Mondtam is bátyámnak:  menjünk már szánkózni!   Menjünk, de hát mivel? Nincs szánunk semilyen.  Deszkát fűrészeltünk, szegeztünk serényen. Kötél is került rá odább huzigálni. Gyorsan elkészült az. Siettünk próbálni. Ól fölött ott […]