Földanya méhéből szólt

a Nap dalt érlelt rá,

Ős-magja bimbót hozott,

hajdan, éltünk bokrán.

Mint megannyi kis levél

szállt ajkunkra csókként,

Virágzott utak hegyén

szekereken beszélt.

Lovak vágtája: ritmus

nyílvessző-rezgés, tánc,

Torkon érlelt száraz hús

ajkunkon ezer ránc.

Völgy ölének visszhangja

medencének könnye,

Kárpátok hű madara

ezredévnyi csöndje.

Idegen szelek tépték

zajos viharfelhőn,

Hamis mérlegre tették,

mérette az idő.

Zenéje újra szálljon

vigye hírül, hogy él,

Ne fogja soha átok

repítse messze-fény.

KEA

Kocsis Erika az Irodalmi Rádió szerzője. 1969-ben születtem Miskolcon egy olyan családban, ahol mindenki művész volt a maga…