Büszke lehet a Hold,
Csendjét a Földnek adta.
S szellők szárnyán
Távol marad e hallgatás zaja.
Ősrobbanás – kísértet
Járkál holdas utakon.
A tájban meredő évek sora.
Léptek zaja,
Lelkek tánca hív,
A lebegő nászra.
Utak törnek falakon át,
Át meg át jár a gondolat.
Ki s be. Füleimet helyette
Csendes őrzőnek tudom be.
Tudom, a fül nem szelektál!
Csak én vagyok erre képes.
Képeskönyv gyanánt nézem a sötétséget.
Gyertyaláng szépségű
Sárga fényed, Ó!
Mondd kitől kaptad?
Nap – nap után teltek az évek.
S Te még mindig oly távol vagy.

Szilágyi Katalin az Irodalmi Rádió szerzője. Mottó: ”Tisztelet, becsület, szeretet” (Édesapám, Szilágyi Ferenc után szabadon) Szüleimmel és húgommal…