Januári alkony

 

Lassan nyúlik a kémény-árnyék a kertben,

Lomhán mozdul az est a tétova télben.

Eltűnt arcok felhői lebbennek a szélben,

róluk gyakran álmodunk, de mégis ébren –

Újra elment valaki, most múlt egy éve

Némán kiáltok az elolvadó képre:

Velem maradsz, tűnődő lelkembe égve,

mit számíthat a test, mi már tetemmé lett?

Visszamosolyogsz rám a tavaszi égen,

velem perzselődsz a nyári napsütésben,

együtt utazunk minden őszi falevélen….

Petres Katalin az Irodalmi Rádió szerzője. 1959 április 5-én születtem, Budapesten. Budán nőttem fel, társbérletben nagyon egyszerű család…