Az idő-óra rugóját valaki túl szorosra húzta, vagy a kerekei lettek túl nagynak alkotva, mert az előre haladása igencsak rohanó.
Mintha nyeldesve lennének, oly észrevétlenül tűnnek el a hetek – az évekbe, évtizedekbe gyülekező – hónapokban.
Nem tudom, feledékeny vagyok-e, vagy elégedetlen? De olyan az érzésem, hogy alig éltem, s az évek úgy futottak tova, hogy mögöttem maradandó tetteknek alig maradt nyoma.
Az égiek és földiek jóvoltából, hét és fél évtized máris – a feledés ködében haladva – mögöttem fetreng.
2015-öt mutat a naptár. Az évnek lassan vége. Próbálkozásaimat, hogy el ne feledjem, magamnak lejegyzem.
Valaki, ha meglátja, butaságaimon had nevessen.
Az évet azzal kezdtem, hogy néhány alkotás létrehozásával kísérleteztem. A kesze-kusza gondolatok, hol ide- hol oda addig ugráltak, míg végül, fáradtan helyükre találtak. Sokak szerint, lehet, közhelyek. Követ rájuk, ezért nem vetek, hiszen eltérők az érzések, a hitek.
A betű faragás nem igazán mozgatta meg az izmokat, ezért, hogy az elkorcsosulástól védve legyek és a hó mentes időt kellően kihasználjam, láncfűrésszel, baltával fát gyűjtöttem a következő télre. Így izmaim kellő keménysége nem került veszélybe.
Február végén, hogy tél tova siessen, Nyugdíjas farsangon elmondtam egy versem,
Művészek kiállítására is verset,fotót vittem, s erősödött az emberekbe vetett hitem.
Nemcsak és Ismeretlen köteteim elindulhattak a környék útjain.
Siroki könyvbemutatómat kísérték prózák, versek és rokonszenvre leltek.
Május elsején egy versel köszöntöttem az anyukákat és falu ünnepét.
Kemény izmaimnak, hogy legyen kicsi haszna, egy ház létrehozásához a jogot kezem megkapta.
Irodalmi Rádió nyári táborán Szigligeti Alkotóházban, néhány barátra ismét rátaláltam.
A siroki nyugdíjas klub, tiszteletbeli tagjának engem elfogadva, meghívtak egy kirándulásra, majd a karácsonyi évértékelő estre.
Az eseményeket és, amint elhangzott egy-egy kedves szó. őrzi néhány fotó.
Sajnos az év bővelkedett szomorú eseményekben is. Távozott örökre, több rokon, barát ismerős. S szólt egy belső hang: – legyünk elég erős!
Égiektől, földiektől a támogatást kérem, hogy másokkal együtt békében, igazságban élve, képes legyek a jövőben még több hasznosat maradandót alkotni, s kirakni a fényre!

Tuza S. Tibor az Irodalmi Rádió szerzője "Nevem: Tuza Tibor. Tudomásomra jutott, hogy ezen a néven többen publikálnak.…