Mátra jobb szélénél van a pici hazám.
Déli Nap sugara hátulról hull reám.
Keskeny a völgyi sík. Dombok vesznek körül¬;
a természet szépe e tájra tömörül.
Felhőt fésülgetnek hegygerincek fái;
vihar kuszáltan, ott ritkán tud átszállni.
 Mintha festegetne a természet keze 
minden völgy és oldal színskálával tele.
Távoli gerincek kékeszöldet játsznak;
 közeledvén  színek valódivá válnak.
Virágtól fehérlik a cseresznyés oldal,
a völgy tere pedig, ezer színt lefoglal.
Mátra és vidéke, nékem szülő hazám.
Szépre, jóra nevel s hűen vigyáz reám.
Lombokkal simogat, takargat az erdő;
ágak húrján játszva, muzsikál a szellő.
Madarak dalolnak, fütyörésznek nékem,
s erdei gyümölcsök ízesítik étkem.
Patak medrét járva, gyakran csodálkozom.
Hatalmas kavicsok. Hogy kel át azokon?
Hirtelen mélybe tör. Nem jön hang sem föl;
majd valahol, lejjebb tükörként tündököl.
Mohás sziklatömbök, hatalmas fák közben.
Gyökereik kövön, s csak néhányuk földben.
Egy-egy oldal, fennsík több fafajt is hordoz,
s olykor a nagy tölgyest gyertyános is foltoz.
Sima kérgű bükkös, olykor fenyveshez ér.
Többször egyed, csoport más félébe betér.
Kőris, juhar, hárs, nyír, nyár, akác több helyen
társul, keveredik a völgyben és hegyen.
Borostyán, iszalag fa csúcsig hajtanak.
Ez nem az ő bűnük, csak élni akarnak.
Szil, fűz, kecskerágó, mogyoró, hólyagfa,
gyűrűből két féle, málna és boróka
küzd mind itt a létért, egy aprócska térért,
de az élet csaló: sokuknak csak ígért.
Vadkörte, vadalma legelők fája volt.
Ma már cserjék hona, s erdő a régi folt.
Kökény, galagonya, csipke, bodza, szeder,
varjútövis, fagyal osztozik a helyen.
Itt a sok mozdulat életösztönt takar,
és minden sérülés meggyógyulni akar.

Tuza S. Tibor az Irodalmi Rádió szerzője "Nevem: Tuza Tibor. Tudomásomra jutott, hogy ezen a néven többen publikálnak.…