Erdők, mezők között pereg az életem.
A csodáknak száma köröttem végtelen.
Minden fán és bokron ezernyi a hajlat;
a sok féle águk, más-más lombot aggat.
Vad kórók, virágok ringnak a zöld gyepen;
katlan ül a völgyben, csúcs kéklik a hegyen.
Forrásokból erek, patakokká nőnek;
a vízmosta dombok, az aljba ledőlnek.
Madarak röpködnek, ülnek az ágakon.
Kék toll a dísz szajkón, s agancs az őzbakon.
Mindnél a szín, forma kápráztatja szemem;
kedves hangok zengnek, s illat-ár itt terem.
Legaktívabb művész a csodás természet:
percek alatt képes festeni új képet.
– Ha tenni úgy akar – mindent hóval takar.
De ha a kedve jó: csókol a Nap hamar.
Napsugár simogat, majd felhő könnyet ejt;
rügy pattan idelent, s tűz futkos égben fent.
Gyönyöröket kapva, a szívem felgyorsul,
s valami fura vágy testemnek mélyén gyúl.
Érzékelve mind: ezt a sokféle csodát,
szeretnék alkotni sok hasonló formát!
Megfaragni, vésni, fotózni, festeni;
vagy legalább, méltó szavakba önteni!
Bennem csak a vágy van, ami alkotni kész,
ám, Sirokban van: sok igazi, jó művész.
Számos művész műve, bizonyítja itt ezt.
Van, amely oly vonzó, hogy el alig ereszt.
A tettet, alkotást, van, ki mosolyogja,
akad, ki irigyli, s van, aki csodálja.
Mind ez azt jelenti: hogy érdemes tenni,
mert mások figyelmét, sikerült megnyerni.
Minden ember művész, ki alkotni képes.
Lehet ő: varrónő, vagy csak egy kőműves.
Művész ő is, ki a szépet összegyűjti,
és aki: betegét szeretettel műti.
Szinte, mindenkiben van művészi hajlam,
csak felismeréssel, gyakorlással van baj.
Sok alkotó szerény, nem tud hangos lenni.
Ma – sajnos – nem lehet csendben sikert nyerni!
Világunkra, hogyha közömbösen nézünk,
úgy érezzük: csupán szürkeségben élünk.
Legyünk művész! Szépet akarjuk feltárni,
hogy könnyedén tudja: mindenki csodálni!

Tuza S. Tibor az Irodalmi Rádió szerzője "Nevem: Tuza Tibor. Tudomásomra jutott, hogy ezen a néven többen publikálnak.…