„Nemcsak és Ismeretlen”, talán már ismerős!
Ha mégsem eléggé, én vagyok felelős.
Évtizedek hoztak nékem olyan vágyat
hogy az elmúlóknak emléket találjak.
Nemcsak itt, nemcsak ott; nemcsak régi múltban,
játszott a sors, hová egy kicsit benyúltam.
Nemcsak legenda volt, nemcsak történelem;
olykor nappal kószált, máskor meg éjjelen.
Nemcsak jók voltak ott, nem is csak a rosszak.
Volt, hogy építettek, máskor meg romboltak.
Megszülettek hősök, múltak áldozatok.
Kincset is osztottak. Mit én nem adhatok!
Pici forrás vize, érként indul útnak.
Árkok, völgyek mélyén többen összefutnak.
Csermelyként robognak nagy patakká válni,
s folyóként, már tengert képesek csinálni.
Egy fa, ha termését széthinteni képes,
idővel a tájék, lesz oly fáktól népes.
Számos erdő lelt így a tájon hazára
és finom gyümölcsünk így lett mostanára.
Mint érből a tenger, mint egy fából erdő,
aprócska lehet nagyokat teremtő.
A természet számos csodát tenni képes,
s egy-egy ritka példány, lehet hamar népes.
Egy leány egy legény egykor találkoztak;
szerelmük gyümölcsi több felé távoztak.
Egyiküknek tetszett mostani kis hazánk,
– s párját megtalálva – ő lett a nagyapánk.

Tuza vezetéknév általa lett hozva,
s kilenc gyermeke közt el is lett az osztva.
– Sors akaratából – testvér név változott,
de, tudom, ősi-vér tőlük sem távozott.
Csobog még ősi-vér minden pici érben,
mert testvér-szeretet beférkőzött mélyen.
Azért született meg általam e kis jel:
késői unokák sem tévedjenek el.

Tuza S. Tibor az Irodalmi Rádió szerzője "Nevem: Tuza Tibor. Tudomásomra jutott, hogy ezen a néven többen publikálnak.…