Édesanyám kis lány érkezését várta,
de – meglepetésként – csak rám lelt a bába.
Szomszéd fiút akart, de néki meg lány lett.
Cserét javasolni, gyorsan átsietett.
Szomszéd sok jó félét hiába sorolta,
– enyémet nem adom! – édes anyám mondta.
Ez után, testembe vész-jele költözött,
s anyukám könnyével szaporán öntözött.
Szeretete hatott: meggyógyultam hamar.
Ám, de a járáskor jött az újabb zavar.
Bice-bócaságnak gipsz lett a jutalma;
anyukám, ha emelt, jól elfáradt karja.
Apró gyermekségből tovább növekedve,
nem maradt le rólam később sem figyelme.
Örült akkor, ha boldogságom látta,
de minden bánatom, ő szívét is rágta.
Hosszú legénységért cseppet sem dicsért,
s jelezte, ha látta: lány vágy-tekintetét.
Boldog volt, amikor – végre – párt találtam,
s kis unokájával egyszer előálltam.
Minden édes anya végtelenül szeret,
gyermekének megad mindent, amit lehet.
Sok terhet felvállal, talán túl is merész.
Megköszönni mindazt, ezerszer is kevés.
Kedves Édesanyák! Életünk adói!
A sok tartozásunk, szeretném leróni!
Sajnos, sem képes, sem méltó oly nem vagyok.
Ezért, hálából, csak virágot adhatok.
Tolmácsolva szívünk érzését, akaratát:
Szeretettel köszöntök: minden édesanyát!

Tuza S. Tibor az Irodalmi Rádió szerzője "Nevem: Tuza Tibor. Tudomásomra jutott, hogy ezen a néven többen publikálnak.…