Amióta élet létezik a földön,
valakit, valamit bánt az életösztön.
Felfalja az élő a másik életet
s úgy szerez magának perceket, éveket.
Amely élet gyenge, vagy bántani gyáva,
sorstalan életét legyőzi halála.
Emberre is támad számtalan sok erő,
s folytonos küzdésben gyakran nem ő nyerő.
Foglyunk mindig össze: barát és idegen,
hogy miénk lehessen a végső győzelem!.
Ne legyen közöttünk harag és gyűlölet;
nyerjen viszonzást a tisztelet, szeretet!
Ne csapjuk be egymást, hogy nekünk több legyen!
Ne legyen kincs-éhség, bennünk oly végtelen!
Ne dicsősség legyen a hatalmas vagyon,
mert sok szegény vére csorgott már azon!
Ne legyünk farkasok, s bárányként sem éljünk.
Adjunk boldogságot, s örömöt cseréljünk!
Legyen mindig ember, ki annak született,
s teremtsünk egymásnak: boldog, szép életet!

Tuza S. Tibor az Irodalmi Rádió szerzője "Nevem: Tuza Tibor. Tudomásomra jutott, hogy ezen a néven többen publikálnak.…