Posted by
Posted in

Beköszöntő

Megint valami, amit még nem eddig nem próbáltam. Irodalmi blog. Nahát! Éppen, mint  amikor SMS-versekkel kísérleteztem. Azt nem tettem azóta se. Ígérem, bloggernek kitartóbb leszek. De hogy ne múljon el irodalomszerűség nélkül a beköszöntőm, álljanak itt a fent említett SMS-versek. Bízom benne, arra jók lesznek, hogy a ti szátok is fülig szalad tőlük, mint ahogy […]

Posted by
Posted in

Évgyűrűk

Gyönyörűt láttam. Hétköznapi egyedülállót. Évszázados pillanatot. Mezőszéli óriást. Égő narancssárgát égszínkékben ragyogva, fáradt utazó fáklyáját őszi fagyban. Egyedül néz a világra, mely belőle árad, és benne egyesül. Aranysárga levelei eltakarják sötétbarna ágait, de súlyos törzse öreg bölcsességgel emlékeztet Atlasz erős testére. Szellő játszik vele, forgolódik körülötte, lombjába fúj, végigsimít rajta, s ő kacéran kacag vadóc […]

Posted by
Posted in

Varázs

Hatalmas épület a nyüzsgő nagyvárosban. Egyetlen hang se szűrődik ki falai mögül, pedig odabent egész világok tombolnak, üvöltenek, lüktetnek. Különös pogány szentély, arany és vörös bársony birodalma. Lerí róla, hogy emberek alkották, ám olyan emberek, akik meghajoltak a nagysága előtt néhány röpke órára vagy akár egy egész életre. Fehér oszlopcsarnok percnyi nyüzsgést engedélyez csak az […]

Posted by
Posted in

Átmeneti hely-telenség

Békésen utazom a vonaton. Jegyem előkészítve, ha jönne a kalauz. Mondhatni példaértékű utas vagyok. És a kalauzzal együtt elérkezik az a pillanat is, amikor kiderül, hogy a jegyemen minden stimmel, csak a dátum nem, hogy rosszul adták vagy rosszul kértem, már mindegy. Ergo nincs is érvényes jegyem. Úgyhogy elkezdek vándorolni üres helyről üres helyre, de […]

Posted by
Posted in

Tavaszi keringő

Tavaszi keringő Fényes az ég most. Kékek a vágyak. Fent a magasban szédül a szél… Nyargal a földön, barna mezőkön Bújik a fák közt. S búgva mesél… Tiszta a tó. Lágy fodros a tükre. Csobban a víz és hallgat a nád. Szarka kiált, tovahagyva a fészket… Az öblöt vadkacsapár szeli át. Zümmög az erdő, bolydul […]

Posted by
Posted in

Gratulálok

Szívből gratulálok Bodó Csiba Gizellának a megérdemelt 2015-ös év legjobb szerzője elismeréshez, és kívánom, hogy még sokáig folytathassa értelemmel és alázattal teli alkotói munkáját!

Posted by
Posted in

Ne engem

Vannak sorsfeladatok, amikor az ember érzi, hogy esélye sincs kihátrálni, pedig a háta közepére kívánja az egészet. De az a valami üldözi őt, és állandóan az útjába kerül vagy inkább útját állja, megakadályozva, hogy elnézzen, vagy akár elslisszoljon mellette. Akármennyire is lábujjhegyen tipeg, hogy a sors ne csapjon le rá, mikor azt hinné, hogy megúszta, […]

Posted by
Posted in

Otthon csere

Rohanó évekkel az erő tovaszállt s néni mozdulatán idő-bilincse zárt. Hol van már a kecses, őz-szerű gyors futás, domb aljról csúcsra a könnyed feljutás? Hol van a sok boldog, áttáncolt éjszaka? Hol van a kacagó barátok csapata? A vidám ifjúság széthullott már régen. Testük földben nyugszik s lelkük fent az égben. Család is széthullott, amint […]

Posted by
Posted in

Farsangi kis leány

A huszadik század közepének táján, amikor szegények sokan laktak tanyán, a mátrai dombok kicsi katlanában erdészház bújt meg erdők vadonában. Túlsó völgyből szemek hiába kutatták, évszázados fák csak magukat mutatták. Onnan indult útnak egy kicsi legényke, hogy a tudásfáját egyszer majd elérje. Négyezer lépésre volt az iskola. Szekérút, gyalogút vezette el oda. Sár, dér, hó […]