Ha hiszitek, ha nem, voltam gyermek én is.
Gyakran másztam fára, földön járok mégis.
Öreg anyók, apók mesét mondtak nékem,
s csoda-országban járt apró gyermekségem.
Ecset-módra festett ott a képzeletem,
s hittem: a felhőket, lentről én vezetem.
Záport szanaszét, hogy ne úgy pocsékolják,
terveztem hozzájuk lefolyó-csatornát.
Terveztem, de rájuk, fel nem szegezhettem,
mert felvett alakuk, változtatták menten.
Tündérek, ha húztak szivárványt az égre,
örültem, mert vége, a kertünkbe ért le.
Hallottam a fürjet, amint pity-palattyolt;
nagy fűből a haris, harsogva válaszolt.
Egyhelyben lebegve, dalolt a pacsirta;
réten kasza pengett; a füvet ő nyírta.
Alkonyra hazatért, pásztorral a jószág,
s friss tejtől megtudtam: milyen a finomság.
Szentjánosbogárra vadásztam sötétben.
Fény kialudt sokszor, mikor utolértem.
Szobában felgyúlt a petróleumlámpa,
s anyám szólt: – Gyere be! Ennyi elég mára!
Nem sokkal ez után: feküdtem az ágyon,
s angyalka vigyázta, hogy szép legyen álmom.

Tuza S. Tibor az Irodalmi Rádió szerzője "Nevem: Tuza Tibor. Tudomásomra jutott, hogy ezen a néven többen publikálnak.…