Posted by
Posted in

Művészportré – jelentkezés

Az Irodalmi Rádió rádiós művészportré sorozatának következő vendége Te lehetsz, amennyiben kitöltöd a lenti jelentkezési lapot. A jelentkezés előfeltétele: az Irodalmi Rádió regisztrált szerzője vagy, vagy legalább egy alkotásoddal sikeresen szerepeltél az Irodalmi Rádió egyik korábbi pályázatán. A programsorozat keretén belül az alkotóval 50-60 perces irodalmi rádióműsort készítünk, ahol alkotásairól, köteteiről, terveiről és általában az […]

Posted by
Posted in

Az ágy

Hősünk, leleményes Lélek, amúgy köztünk szólva Rudi, egy ágyon ébred. A szoba körülötte fehér, bár néhol már hullik a vakolat. A hirtelen fölé hajoló arctól nem látja a szoba másik felét, de sejti, hogy az sem nézhet ki sokkal jobban, mint amit eddig látott. Az arc ismerős. A vonások, a szemek, lassan kúszik előre a […]

Posted by
Posted in

Gyermekversek-mesék 16/01 – Alajos és a világ közepe

Az Irodalmi Rádió szerkesztősége örömmel mutatja be új műsor-sorozatánk első részét. Gyermekversek-mesék: Alajos és a világ közepe Szignálhang: Zsoldos Abigél Műsorvezető: Zsoldos Árpád Szerző: Kovács Dániel Előadó: Fister Vivien Hangmérnök: Bodrogi Viktor Zene: Papp Zsolt A műsor szövege:   Sziasztok Gyerekek! Az irodalmi Rádió új műsorát halljátok, ahol nektek való meséket és verseket fogunk bemutatni. […]

Posted by
Posted in

Úton

Bárhova is megyek, bokrok köszöntenek, szellőn ringatózva eperfa levelek, berkenye bogyója, vörös fényben izzó vadrózsafa ága, lépteimre ringó. Üdvözölnek cinkék, varjak károgása, ködlelő távolból fecskék suhanása, pillék, szitakötők, darazsak és méhek. Ők ölelnek, óvnak, járva a vidéket. Tudom, hogy mennem kell, hogy örömöt osszak, andalgón sétáljak vagy futva kocogjak. Akárhogy is legyen, erdők, mezők, rétek […]

Posted by
Posted in

Az én húsvétom

  Mikor elcsendesedik a város s kialszanak a fények Íróasztalomra borulva, kezeimet összekulcsolva Szinte a csendbe beleharapva egyedül a megfeszítettre gondolok Szinte belsőmből kiszakadva felujjong a lelkem Feltámadt Krisztus! s ismételve ezt harsogja Tollamat kezembe kapva, csak ennyit írok a papírra Feltámadt Krisztus Alleluja, Alleluja Majd irom százszor, meg ezerszer. Kiakasztanám minden ajtóra, kapura Ha […]

Posted by
Posted in

Advent

Kint állok a ködös-nyirkos budai utca sarkán Gyanús árnyak imbolyognak a lecsupaszított kertek alján Mit rejthetnek homlokuk mögött Hova viszi sorsuk lépteik sorát A távolban fényárban úszik a város Mit összemos a természet, mint az üstökös csóváját Esti harangszó vecsernyére invitál Hivó szava mintha át lenne hangolva Lerázza magáról a város szennyét, baját Félelmeimtől megszabadít, […]

Posted by
Posted in

A mester

Ismertem egyszer egy fiút, hívjuk most Léleknek. Botor volt a maga módján, botor és bizakodóan naiv. Hittem benne, ám ő nem hitt semmi másban, csak hogy a játék és a boldogság örök. Az pedig, hogy valami örök és mindörökké való-e, az csak tőlem függ. De ne rólam beszéljünk. Aki most rövid megemlékezésem célpontja, nem más, […]

Posted by
Posted in

Hangom

    mint kavicsok zörögnek patakmederben betűim görögnek katonás sorokban szavak szavak után lépdelnek a csendben   gondolat-fonatban rendeződnek össze mit magam sodortam   tollam hegye alatt betűszólam serceg belőlem nyílnak ki hangvirággá versnek rólam vallanak   lelkekbe vágyódva némán pihegnek                  

Posted by
Posted in

Dolce Vita

„A szív zenéje…” Mindig szerettem volna megtudni, mit értett nagyanyám ezen a különös szólamon, melyet sokszor hangoztatott, ha valami szokatlan és szép dolog történt az életében. Különleges ember volt ő, egyedülálló a maga nemében. Még kilencvenévesen is tudott figyelni a körülötte levőkre, meglátta a gyönyörűséget a hétköznapokban, és mindig szolgált nekünk valami váratlan meglepetéssel. Ha […]

Posted by
Posted in

Túlél a lélek

Az emberek eredendően rosszak! Szakítottam  a Édenkert tiltott fájáról, én is az vagyok! Mind azok vagyunk. Akkor miért ítélek? Hisz magam is ítéltetem… Leszúrtak! Belém mártották a kést! Van, hogy az ember nem előre megfontolt szándékkal öl. Csak úgy megteszi. Talán önvédelemből… Igen, önvédelemből tette. Pedig én nem támadtam. Sőt ha, jól emlékszem kértem! Kértem, […]