Borút a Figula Borbárban.

Szinében vagy illatában gyönyörködjek-e?
Előbbi fényesre csiszolt aranykehellyel vetélkedik
Sötétebb tónusu buké zárja le lelkét
Vajon milyen titok vette birtokába testét

E titok szülte bóditó illatát
Kitágulnak orrcimpáim hogy mohón befogadja
És apró alveólusaim kinyitják szárnyaik
Kéjjel fürdenek ha bukkáim közé záratik

Az első korty csak pezsditi véremet
Majd lehelletemmel aurát teremtve
Egyre szorosabban markolom talpas poharam
Hogy illatát harapjam, így bóditsam el magam

Zenit kezdi az ajánlatok sorát
Illatkoszorúja a „paradicsom” kertjében született
Szivembe hatol kecses mosolya
Lelkem bugyrait szinültig kitárja

A férfierényt büszkén tárja fel a rizling zamata
Fényes karrierje nemesiti hazánk hirnevét
Múltunk dicső tetteiről énekel
Ha fogyasztod: célodtól sosem térithet el

Szavinyon-blank emlékeztet a régi szerelemre
Mely ifjú korodban kopogtatott ablakodon
Az első édes csók izvilágát varázsolja elő
Mámoros álomba ringat mint egykor az imádott nő

A tramini csalóka illata
Kábitószerként hat majd érzékszerveidre
Az ábrándok világába tereli vágyaid
Összekuszálja nappalod s éjszakád álmait

A szürkebarát megszabadithat nehéz terheidtől
Csak izlelgesd lassan, tartósan s türelmesen
Várnak a klastrom kapujában kancsóval kezükben
A borút végéhez értél s feloldozást nyertél bűnös életedben

 

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…