Kint állok a ködös-nyirkos budai utca sarkán
Gyanús árnyak imbolyognak a lecsupaszított kertek alján
Mit rejthetnek homlokuk mögött
Hova viszi sorsuk lépteik sorát
A távolban fényárban úszik a város
Mit összemos a természet, mint az üstökös csóváját
Esti harangszó vecsernyére invitál
Hivó szava mintha át lenne hangolva
Lerázza magáról a város szennyét, baját
Félelmeimtől megszabadít, oxigént pumpál a légbe
Reménysugárt önt az elfáradt szívekbe
Megédesíti a várakozás perceit
Felkeresi az éhezőket a csüggedőket
A szomjazók ajkát megnedvesíti
A fájdalmat enyhíti, az álmatlanokat álomba szenderíti
Felébreszti az alvó lelkiismeretet
Bűnbánásra hajtja a büszke-gőgös tekintetet
Életet lehel a haldoklóba
S ismét megszólal a Béke szózata
Mert akiért szól az esti adventi harangszó
Fogantatásunkkor lelkünket átkarolta
Magával hozta a szeretet és a béke olajágát
S belénk oltotta a feltámadás reménysugarát.

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…