Bárhova is megyek,
bokrok köszöntenek,
szellőn ringatózva
eperfa levelek,
berkenye bogyója,
vörös fényben izzó
vadrózsafa ága,
lépteimre ringó.

Üdvözölnek cinkék,
varjak károgása,
ködlelő távolból
fecskék suhanása,
pillék, szitakötők,
darazsak és méhek.
Ők ölelnek, óvnak,
járva a vidéket.

Tudom, hogy mennem kell,
hogy örömöt osszak,
andalgón sétáljak
vagy futva kocogjak.
Akárhogy is legyen,
erdők, mezők, rétek
testemet kívánják,
de lelkemért égnek –
ünneplik virággal,
huncut madárdallal,
kergetőző szellő
tavaszi kacajjal,
ezüstnyárfa lombja
rebbenő sóhajjal.

Nem kérnek ők semmit,
csakhogy velük legyek,
minden bokor alá
egy-egy mosolyt tegyek,
fűszálat simítsak,
szedjem fák gyümölcsét,
jóízűn harapjam,
árnyas ligeteknek
szeretetem adjam.

Körém gyülekezzen
mind, ki mezők vadja:
Szememen harmatcsepp,
ajkamon föld hangja.
Véletek osztozom,
viszem vándorbotom.
Utamnak célja nincs,
cél maga az ösvény,
amin végigmegyek.
Mocsaras zsombékok
haza kísérjetek.

Dr. Fischer László az Irodalmi Rádió szerzője. Kecskeméti gyermekorvos, versíró vagyok. 1954-ben születtem Baján. Bácsalmáson töltöttem gyermekéveimet. Kecskeméten…