Posted by
Posted in

B. Mester Éva: Adj még!

Adj még!   Csak egy másodpercet csókolj homlokomra! Gondolattá cseperedik, szárnyaló szavakra.   Érintésed nyomán sebek záródnak be, megremeg a valóság és gátak omlanak le.   Megnyugtató álmokat hozz, egy éjszakát adj még! Csillagfénybe csomagolnám minden egyes percét.   Add nekem, nekem add a meder biztonságát, parttól – partig öleld át a víztükör varázsát!

Posted by
Posted in

Bika hava – Radó Denise előadásában

Az Irodalmi Rádió szerkesztősége bemutatja Virág Barna szerzőnk Bika hava című versét Radó Denise előadásában. Virág Barna: Bika hava Újra jó lesz ez itt, néz szét ibolyák kék szemeivel a tavasz, jó lesz ez itt, csobogja olvadó jég alól a patak, a szellő stafétaként adja tovább a nyárnak. Arénájából a hagyománynak, csorba szarvát fitogtatva, kitört […]

Posted by
Posted in

Marosvölgyi Gergely: A világ végén – Radó Denise előadásában

Az Irodalmi Rádió szerkesztősége bemutatja Marosvölgyi Gergely szerző A világ végén című versét Radó Denise előadásában. Marosvölgyi Gergely: A világ végén A világ végén van egy hely, hol minden utunk véget ér – keresheted, mégsem leled: egy hely, mi benned s bennem él. A világ végén van egy hely, hol otthon van a hontalan; hol […]

Posted by
Posted in

Úton

A hajnali napfény ügyefogyottan karolja át a görbe horizontot, romlott halkonzervként bűzlik a világ, mit valaki okkal, éhesen kibontott. Óriásplakátok talmi mosolya arcodba könyököl könyörtelenül, az országút virtuális bája több száz kilobájttal benned szétterül. Csak megszokásból pásztázza szemed az elsuhanó bizonytalan tájat, a szabadság felhője feléd hömpölyög, s magányod néma óceánná árad. Búzamezők fölött a […]

Posted by
Posted in

Most és Pillanat

Akár a pislákoló fények, bevillanak képek képregényeket zár belém ami igazolja a múltam a mostom a pillanatokat a jelent a posztom s az elképzelt jövőmet, felfedi a tudatalatti szellemi erőmet. Képkeretek zárnak régi emlékeket dobókockával dobálózva játszom életemmel, most itt, pillanat örökít meg. Holnap ott, holnapután már lehet nem találsz meg. Tévedhetek el, mint a […]

Posted by
Posted in

Restancia

Restancia Mámorba mártott hajnalok homályba torzult emléke, az elfelejtett bordalok, ifjúságod megtört éke. Az átmulatott éjszakák, mi maradt belőlük mára? Rázod a kocsma ablakát, az ajtó már kulcsra zárva. Az asztalon még ott a bor, örömök zamatos tára. Félig van töltve a csupor, zsebedben maradt az ára. Kóstoltad búban, derűben, hígítva szódával, vízzel. S mit […]

Posted by
Posted in

Zárójelentés

        Másnap kiszállásra ment a doktor a csatolt faluba, érkezésekor már a rendelő ajtajában várt rá egy fiatal férfi, biciklire támaszkodva. Beteghez hívta ki, lakásra. A gyengélkedő öreg jellegzetes figurája volt a falusi rétegződésnek: termetes, módos parasztember, széles rokonsággal, fekete-fehér alkalmi öltözettel, amivel rendelői látogatásaikor meg szokta tisztelni a körzeti orvost és szerény, egyszemélyes sleppjét. […]

Posted by
Posted in

Merengő

Lassú dallam az esőben A kedvenc, elkopott cipőmben Veled táncolok, az utca közepén Együtt közeledve a menny felé Eltűntek az emberek, üres a tér Nem lát minket csak a sötétség Pár csillag fénylik még Ne engedj el soha, de soha többé. Eszeveszett mesék regéltek rég, Nem is gondoltam volna soha még Lehet-e bolondabb egy regény […]

Posted by
Posted in

A gorombákról

Réges-rég, mikor az emberek még égig érő házakat építettek, melyeknek hatalmas harangjai hangosabbak, mint az ég harsonái, tornyaik magasabbak, mint a legmagasabb hegycsúcs és hatalmas ablakaikon a szivárvány minden színe beragyogja a hosszú padsorokat. Élt ebben a korban egy goromba fickó. Éjt nappallá téve üldögélt a hatalmas tornyok között, hallotta a csúcsaikból feltörő végtelen harangszót […]

Posted by
Posted in

Csendet kiáltok – Radó Denise előadásában

Az Irodalmi Rádió szerkesztősége bemutatja Nagy Antal Róbert szerző Csendet kiáltok című versét Radó Denise előadásában. Nagy Antal Róbert: Csendet kiáltok Csendet kiáltok. Volt bárányaim farkas vért isznak. Dobott barátok: pillérei egy leszakadt hídnak. Nem tudom kik ők, pedig nevüket tudtam betéve. Kóbor temetők. Virág nélküli gyászom: betépve. Gőg koszorúval koronáz a belém táplált isten. […]