Ködfátyol

Volt egyszer, nem is olyan rég
Szirmot bontó ritka virágok
Szép volt s szebb lehetne még
Nem is értem magát, a világot.

Pofon vágott sokszor a tükör
Vajon eszedbe jutok-e még
Rózsaszín ködfátyol fölött
Tisztábban lát a végtelenség.

Szemedben mosolygott az arcom
Egyszer bús, s máskor boldog
Szóvirágok szőtte alkonyon
Őrült vagyok, csak félig bolond.

Most jó, kicsit beléd halok
Holnap más, kicsit elfutok
Ingáznak fejemben a tegnapok
Feldobod a labdát s én elkapom.

Forog körbe-körbe, szédülök
Illatos mámorod elragadott
Mást vársz, én pedig készülök
Helyet cserél a lét, nem maradok.

Az idő, maga a szabadság madara
A türelem pedig teremti a rózsát
Mosolyog a perc, jön még a csoda
Várok rád akár több évezrednyi órát.

Kaló Noémi az Irodalmi Rádió szerzője. Kaló Noéminek hívnak. Egész kicsi korom óta érdekel maga a költészet világa,…