Nyitott ajtók előtt
A mosoly szétmorzsolódva áll
Piros pozsgás arccal 
Valami váratlanra vár. 
Csodás ruha díszíti testét, 
Lelke megvillan szemében
Kihűlt kézzel 
Könnyeit kidobta a szemétbe.
Tótükör tündöklött rég 
Fantomfák tövében 
Merre járt most, 
Ha eltévedt a sötétben. 
Hazug csókra várt 
Oly sok mesébe illő szóra 
Hamis volt a szó 
Mi egykor fényt vetett a tóra.
El se hinnéd mennyire tétova 
Néha-néha oda-oda áll, 
Hazugságokat lehel 
Amennyi csak nem fáj. 
Csak fantom voltál 
Ama nagy erdő közepén 
Távoli ringó csendben 
De onnan hiányoztam én.

Kaló Noémi az Irodalmi Rádió szerzője. Kaló Noéminek hívnak. Egész kicsi korom óta érdekel maga a költészet világa,…