Szilánkoktól vérzem. Kettétört a tükör,
átlátszó sima most érdes lett. S most előtte
állok magamból több arcot látok, de valójában
nem tudom melyik lennék önmagam.
Szánalmas alak. Rabul ejtett arcod, szavad, mosolyod.
Azt hittem nálad van a bölcső amelyben végleg elaludhatok.
Harang csendül. Szivárványt köpött fényed hozzám.
Álomba ringatott, s a végszó mégis egy hazugság…

Elmúlt. Fehér angyalszárnyak csapkodnak előttem
a mélyből a magasba rántja a várat.
Újra élek. Most már nem kell a kijárat.
Lágy sugár törik ki a szívekből, s szikra szememből,
mint egy üveg kitörik a lencse. Szememben a mosoly.
Itt vagy, elérlek, most nem vagy tőlem messze.
Vad a vágy. Csábít lelked, tested forró
csak az illúzió látszik s beszél.
Este a mocsok helyett tőled akarom hallani a tündérmesét.
Gyönyörű. Hangod bársonyos szólama, fülembe cseng
egy utolsó kottát. Keringőre hív, melyre
hangjegyek táncolnak lassút a zongorán.

Kaló Noémi az Irodalmi Rádió szerzője. Kaló Noéminek hívnak. Egész kicsi korom óta érdekel maga a költészet világa,…