Lélekből szólt, a magányba karolt
Bűnösnek lenni annyi, mint megszületni
Félárva ember, egyedül a világnak
Lehunyt szemmel, bocsánat magamnak.

A lidérc szól vissza halkan
S az ijedség fogja be a szám
Eltiport virágok az út másik oldalán
S a rossz, ami igazán vonzó társaság.

Mint kopár szirtnek az eső
Elfeledteti ama értéketlen tegnap
A ma újfent hűségesen virágzik
De ő maga, annyira hiányzik.

Kidobni a régit, s újra cserélni
Átveri kecsegtető szavakkal
Elvarázsolt szigetre hazudja
S elhiszi a kietlen bolondja.

Rozsdásodnak az agytekervények
Nem neki fáj, mindig az okosabbnak
Remélni mindig, ez az élet rugója
De végén csókot lehel a lelkem egyik mutatója.

Kaló Noémi az Irodalmi Rádió szerzője. Kaló Noéminek hívnak. Egész kicsi korom óta érdekel maga a költészet világa,…