Megruháztak

 

Már majdnem negyven éve ismerjük egymást. A gimnazista évek alatt a sport terelt bennünket egy közösségbe, aztán ment mindenki a maga útján. Annak meg húsz éve sincs, hogy újra egymás közelébe sodródtunk. Csak egy utcával van lejjebb az ő nyaralójuk, mint az enyém, az akkor frissen vásárolt büszkeségem. Átjártunk egymáshoz, nem naponta, de nem is csak névnapok alkalmával. A környezet különös hangulatot ad az esti sütögetéseknek, bográcsozásnak, akkor is, ha nem mutat ünnepet a naptár. Ezt mindannyian szerettük. Robi is, a felesége is, én is. Hasonló volt a sorsunk, a pártállásunk ugyanaz, nem kellett még poharazgatás közben sem mérlegelni, hogy mit mondunk ki és mit nem.

Egyetlen kivétel azért akadt. Robi egyszer egyedül jött át, és ahogy most mondják, bepróbálkozott. Egyedülálló hölgyek gyakrabban élik ezt meg, mint ahogyan a gyanútlan feleségek gondolnák. Időnként persze ők is szembesülhetnek kísértésekkel. Hamar túlléptem a történteken, merthogy nem is történt semmi. A barátság többet ér, mint egy kaland. Hagyjuk a fenébe, ne is beszéljünk róla! Ezt mindketten tartottuk, nagy ívben kerültük a témát. Nem is nagyon gondoltam rá, egészen eddig.

Egy szomorú őszi napon a Teremtő magához szólította Robi feleségét. Nem volt még idős, de makacs betegsége nem engedte el, magával vitte. Robi sírt, amikor felhívott a szomorú hírrel. Mit segíthetnék? Annyit mindenképpen, hogy meghallgatom. Öntse ki a lelkét! Hamarabb fel tudja dolgozni a történteket, ha beszélhet róla. Amikor már kicsit enyhült a gyász szorítása, találkoztunk. Ragaszkodott hozzá, hogy a lakására menjek, majd ő főz nekem. Hűha! Nekem főz, vagy engem akar megfőzni?

A földszinti lakás szűk volt, mégis üresnek, nyomasztónak tűnt. Négy emelet és a közös emlékek súlya nehezedett rá.  Az ebéd sem ízlett, hát még amit desszertként kaptam! Egy hideg zuhanynak is jobban örültem volna.

  • Mutatok valamit, gyere! – mondta, amikor már elfogytak a szomorú szavak és a felejthető ebéd udvariasságból kiszedett parányi adagjai. Ennyiért mosogatni is kár.

A szobában egy pillanat alatt halmokban álltak az eltávozott ruhái.

  • Segíts ebben! Nem tudok mit kezdeni velük, nem fogok női holmikat árulgatni, kidobni meg kár. Csak nem teszem a kuka mellé?
  • Majd a menyed segít, ez családi ügy.
  • Őt nem érdekli, jó fizetése van, márkás holmikat vesz.
  • Nekem sincs rá szükségem, nem is ugyanaz a méretem. A turkálókból sem veszek soha semmit.
  • De ez majdnem új, ez rajta sem volt, azt külföldről hoztam, megér egy ötezrest, az kétezret, ilyet ma már aranyért sem kapsz, euróért vettem, azon még az árcédula is ott van, … az egészért adjál húszezret, a fele így is ingyen van!
  • ?!

Itt véget is ért, befejeződött, ami el sem kezdődött. Mi történt utána? Közgazdász diplomámra szégyent hozva, kifizettem a sarc teljes összegét. Legyen ez a béke ára, bár ostromra nem emlékszem!  A ruhákat egy tételben átadtam jótékonysági célra, természetesen ingyen. Semmit nem tartottam meg belőle, csak ezt a fanyar ízű emléket.

Végül is, Robit is meg lehet érteni. Nem rossz ember. A részletfizetési lehetőséget is megajánlotta.

 

Májusi hidegfront

 

 

Tavaly pünkösdkor a csíksomlyói búcsún jártam. Hihetetlenül szép időnk volt, még le is égtem egy kicsit, a minden átmenet nélkül érkezett erős napsütésben. Akik minden évben elzarándokolnak oda, azt mondják, hogy csak tízévenként adatik meg ilyen tökéletes időjárás. Én is szerettem volna legalább egyszer látni ezt az egyedülálló ünnepet, szerepelt a bakancslistámon. Nem is bántam meg, nagy élmény volt ott magyarnak lenni.

Az idén már Róma következett volna, ott sem jártam soha. A teljes összeget befizettem, mégsem lett az útból semmi. Állítólag létszámprobléma húzta keresztül a számításaimat. Nem nagyon hiszem. Rómát és a Vatikánt látni május derekán, pünkösdkor, több mint vonzó. Velem együtt többen a terrorfenyegetettségre gyanakodtak inkább. Talán ezért lépett vissza maga az utazási iroda, ha bevallja, ha nem.

Egy vigaszom van. Esik, esik, esik. Az erős lehűlést olyan csapadéktömeg kíséri, hogy rágondolni sem merek az idei csíksomlyói zarándokok megpróbáltatásaira, sem a római esőkabátos turistákra. Legjobb itthon, a saját lakásom kényelmében nézni az ATP World Tour Masters 1000 küzdelmeit Rómából. Imádom a teniszt, Roger Federer számomra a szupersztár. Akkor is, ha momentán veszélyben van a második helye is a világranglistán.

Apropó, Róma! Úristen, mit hagytam ki! Ugyanebben a városban vannak most a világ legnagyobb teniszezői? Láthattam volna legalább egyiküket élőben? Hidegfront ide, vagy oda, fel lehet öltözni, feltalálták már az esernyőt, a májusi eső meg aranyat ér!

 

Biztosítási ügynök

 

Új jelenség, hogy a biztosító társaságok és az ügyfél közé vállalkozók ékelődnek be. Nyilván valami jól kidolgozott érdekeltségi rendszer működteti az új szereplők áldásos tevékenységét. A Biztosítási Törvény változása miatt azonban, innentől csak írásos felhatalmazásom alapján képviselhetnek, ne adj Isten esetben. Legyen! Péntek délutánra javasolt időpontot telefonon az ügynök, amikor személyesen eljönne az aláírásomért. A formanyomtatványok természetesen már ki is vannak töltve. Közöltem, hogy nekem nem felel meg ez az időpont, így hétfő délelőtt tizenegy órában egyeztünk meg. Hajszálpontosan érkezett.

  • Ez az autó pénteken is a kapu előtt állt. Itt jártam, nem tudtam bejönni, a telefonja ki volt kapcsolva. Még névjegykártyát is dobtam be, nem tetszett megtalálni?
  • Este megtaláltam. Vissza kellett volna hívnom? Miért? Ebben az időpontban egyeztünk meg, itt vagyok.
  • Tudom, csak hát erre jártam, gondoltam megpróbálom.

Kedves uram! – mondom így utólag. Ez az autó, nem az az autó. Sem a márka, sem a szín nem stimmel. A csengő nem a kiskapunál, hanem a bejárati ajtó mellett van. Ha nem tudott addig eljutni és a telefon is ki volt kapcsolva, talán volt valami oka. Nem azt mondtam korábban, hogy nem leszek itthon, hanem azt, hogy nem alkalmas az időpont. Csak hallott már olyan programról, amikor felesleges egy harmadik? Vagy nem gondolta volna, hogy fényes nappal is lehet? Hát, lehet. Biztosíthatom!

 

B. Mester Éva

B. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két…