Tegnap felszálltam a buszra, és utamra indultam. Imádok utazni. Kedvemtől függ, vagy olvasok, vagy zenét hallgatok. Mivel a táskám tele volt, már a könyv nem fért bele. Indult a busz, … akkor, hallgassunk zenét. Bekapcsoltam az MP3 lejátszóm, becsuktam a szemem, és elképzeltem, hogy én vezetek. Eltelt fél óra, mire beértünk Miskolcra. Először jött, ahol húsz évig éltem, Görömböly „city”. Így neveztem el gyermekkoromban. Jött a következő megálló, Hejőcsaba, ahol először laktunk, két évig. Csaba után a tapolcai elágazás. Mennyit álltam ott, azokban a megállókban. Éppen, amikor zongorázni mentem, éppen amikor a Gimnáziumba jártam, és éppen amikor dolgozni mentem az Egyetemvárosba. Egyetem mellett ott van Tapolca, az Üttörőpark, az Avas, a Vargahegy.

Az elágazás után jött a Petneházy bérházak, majd a Csabai kapu, az Sztk, és a Kórház, ahol születtem. A következő megálló a Népkert: a Könyvtár, és a Sportcsarnok. Télen oda jártam korcsolyázni. Tovább menve elérkeztünk a Gasztrofolhoz. Régen így neveztük. Fiatal koromban a korcsolyázás után oda jártunk, és finomakat ettünk. Itt le is szálltam, majd gyalog mentem a Centrumhoz. Már teljesen átalakították, mióta nem jártam arra. A sétáló utca is megváltozott, de az én szívemben mindig gyönyörű marad. Irányt váltottam, elindultam balra. Jött a Villanyrendőr, közben nézegettem a Könyvesboltokat. Mániám, ha akár hol járok, nem megyek el mellettük, hanem bemegyek. Amikor kinyitom az ajtót, meglátom a könyveket, egyszerűen a nyugalom vesz körül. Olyankor nem hallok, nem látok semmi mást. Elképzelem, hogy minden megjelent könyvből veszek egyet, beteszem a kocsimba, majd otthon elpakolom szép sorjában a könyvtáramba.

Álmaimat elhesegetve mentem tovább. A Nemzeti Színház következik. De régen nem jártam már itt. Igen ám, de előtte van egy Antikvárium. És mit csinálok? …bemegyek. Ki nem hagynám. Vétek lenne. Épp nem volt az a könyv, amit keresek, de azért még nézelődtem egy kicsit.  Mennem kell, mert a végén még itt ragadok. Elérkeztem, a Sötét kapuhoz, majd az Erzsébet térhez. A fürdő is megváltozott kicsit, azt hiszem szebb lett. Utam végeztével eljutottam arra a helyre, ahová indultam, a Tanácsház térre. Pedig ha tovább mentem volna, láttam volna a Kossuth Gimnáziumot, ahová jártam, majd a Tizeshonvédra, ahol két évig laktam. Szerettem a környéket, a bérház második emeletén laktunk, pont előttünk állt meg a villamos, a kocsimról ott lopták el a rendszámtáblát. De akkor is imádtam ott lakni. Ha folytatom utam, látom még a Győri kaput, a Vasgyárt, Kiliánt, ott két évig laktam, majd Diósgyőrt, Diósgyőri várt, Majális parkot, Majláthot, és Lillafüredet.

Amikor végeztem, amiért mentem, elindultam a Búza tér felé. Megérkeztem a Busz végállomásra, jegyet vettem, majd szatyromat elhelyezve leültem. Nem kellett sokáig várnom, a busz elindult. A fejemben még mindig az emlékek sokasága kavargott. Ma még nem jártam például a Zsarnain, a Tiszai pályaudvaron, Szirmán, Martintelepen, és persze a Szentpéteri kapuban. Igaz arról mindig a Kórház jut eszembe. Sorolhatnám még,mert van még sok hely. Rájöttem milyen nagy is ez a Miskolc.

A busz lassacskán elhagyta Miskolcot. A szívem összeszorult. Megint itt hagyom az emlékeim színhelyét. Szép volt. Még mindig szeretem. Ott nőttem fel. Az az én otthonom…

Bubrik Zseraldina az Irodalmi Rádió szerzője. Bubrik Zseraldina Renátának hívnak, 1972. május 19-én születtem Miskolcon, ahol életem legnagyobb…