Romokba dőlt a vár
Vajon az lesz-e még valaha,
Az leszel-e még, aki
Az eltévedt ósdi ostoba;
Csapkodni fog-e még angyalszárny
S lehet újra eltörött
Az a madár, mely arcul köpött
Oly fekete volt, álmon ütött.
Elkábult a tudat
Mely már rögeszmévé vált
Megfagyott csillag, le is esett talán;
Hamar indult útnak tovább
A húr, aki elvesztette dallamát.
Megállt a csend, nem üti le a billentyűt
Felvillanak a fények
S beleolvadnak a regények
Olvassa a szemem
Melyből egy-két könny kiszökken;
Táncolnak a sziluettek a fényben
Megszólal egy akkord, csak éppen
Elbújik a strófa hirtelenjében;
Megtörték a csendet a percek
Megcsókol a mosoly, s angyalok repülnek.

Kaló Noémi az Irodalmi Rádió szerzője. Kaló Noéminek hívnak. Egész kicsi korom óta érdekel maga a költészet világa,…