Az Irodalmi Rádió szerkesztősége bemutatja Gyenes Klára szerző Hol hazatalálnék című versét Radó Denise előadásában.


Gyenes Klára: Hol hazatalálnék

A perc úgy ül a tájon,
mint halk esti dal.
Ünnepre készül.
Aranykelméje
domb-vállra vetve,
dicsőség-vértben neki
feszül.

Neki szegezve tarkóm a
tájnak
libbenek én is
szél fátyolának,
csipke-szegélyén
sorsból nyert dísznek,
magam is vértnek,
vagy a föld véd meg.

Fülemben
eltöltött idő,
mi fáj még.
Édes teremtőm e tájék,
s vajúdó fekete porcikám.

A Bódva s a Sajó árja,
lökdösi sorsom a két
partjára,
énekeltet velem üszökből,
sárból mértet,
szűkmarkú jóból kimért
szépet,
varjú-dalt, rekviemet,
ódát,
hegedű-sírós
cigánynótát…

Itt könnyebbülök magam
is estté,
növök árnnyá,
leszek csenddé,
S ha elvinne egy vonat,
egy autó, egy repülő,
egy álom,
ide futnék vissza,
ünneplőt ölteni -, e tájon,
itt hullna rám is arany
leple a csendes estnek,
vértje a percnek
mik ide szegeznek,

s a díszeknek csipkeleplében
széllé válnék,
hullanék földre, hegyre,
hullanék víz tetejére
mint gyöngyöző árnyék,
arany lepelben öltöznék
estté,
vetülnék földdel
eggyé vált eggyé,

s amíg messze kell
járnom,
akarnám azt is látni a
tájon,
hogy égeti-e, marja-e a
bánat, hogy
nélkülem üresebb-e,
halványabb-e,
szürkébb-e árnya,
vagy épp én kellettem erre
a világra
ide születni,
hol sorsom kibontom,
s ha halok majd,
lelkem itt maradva
humusszá váló aranyló
avarba,
engem is elenged majd a
föld
s emel magasba,

mert édes hazám te vagy,
te vagy teremtőm,
e szeglet,
a földből nekem nőttél
helyemnek,
üszkös, ködös, párás,
fényes tiszta tájék,
az Isten tudja miért,
nincs más hely, hol
hazatalálnék.

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk,…