Lassú dallam az esőben
A kedvenc, elkopott cipőmben
Veled táncolok, az utca közepén
Együtt közeledve a menny felé
Eltűntek az emberek, üres a tér
Nem lát minket csak a sötétség
Pár csillag fénylik még 
Ne engedj el soha, de soha többé.

Eszeveszett mesék regéltek rég,
Nem is gondoltam volna soha még
Lehet-e bolondabb egy regény
Boldogabb egy szegény
Mosolyoghat-e egy mogorva festmény
Vagy minden csak ócska eszmény
Hazudtak, hisz nem hal meg a remény
Hisz itt vagy, újra az enyém.

Hamar meg tud öregedni egy kéz,
De nem öregszik meg könnyen a kép
Mikor a kislányomnak mesélek épp
Mosolyogva felém lépsz,
Kint az esőben emlékszel még?,
Hisz a csillagok sem felejtették
S még a kukkolók is irigyelték
Mese sem volt szebb, soha még.

Kaló Noémi az Irodalmi Rádió szerzője. Kaló Noéminek hívnak. Egész kicsi korom óta érdekel maga a költészet világa,…