Akár a pislákoló fények, bevillanak képek
képregényeket zár belém ami igazolja a
múltam a mostom a pillanatokat a jelent
a posztom s az elképzelt jövőmet, felfedi
a tudatalatti szellemi erőmet. Képkeretek
zárnak régi emlékeket dobókockával dobálózva
játszom életemmel, most itt, pillanat örökít
meg. Holnap ott, holnapután már lehet nem
találsz meg. Tévedhetek el, mint a madár
hol egy angyal lehet rám talál. Itt leszek még
talán de az ígéret csak szó sokszor szótár
kell hozzá hogy megértsek egy-egy szót.
Most és pillanat tárja fel a létemet a krip-
támban karoddal őrizhetsz akkor majd nem
félek, de addig igen a céljaimat álmaimat 
cipeltem, vittem de a mostot pillanat váltja
fel, a tudatomban sem eresztelek el. Harcolok a 
színekkel a szivárvány alatt alszom el, 
álmomban a múltam jelent meg, amikor még vitt 
tovább a remény hol volt egy torony, elindultam,
igen oda vitt a mozdony. Szúr még, pirkadatig
elérhetem még, egy pillanatig nézzük még a 
naplementét. Ki tudja meddig tehetem még,
melyik MOST amikor elrabol a végtelenség s nem
lesz gyémánt, amit átéltünk már egyszer most
éljük át újra, hisz a Most és Pillanat egy 
felcsillanó szikra...

Kaló Noémi az Irodalmi Rádió szerzője. Kaló Noéminek hívnak. Egész kicsi korom óta érdekel maga a költészet világa,…