A hajnali napfény ügyefogyottan
karolja át a görbe horizontot,
romlott halkonzervként bűzlik a világ,
mit valaki okkal, éhesen kibontott.

Óriásplakátok talmi mosolya
arcodba könyököl könyörtelenül,
az országút virtuális bája
több száz kilobájttal benned szétterül.

Csak megszokásból pásztázza szemed
az elsuhanó bizonytalan tájat,
a szabadság felhője feléd hömpölyög,
s magányod néma óceánná árad.

Búzamezők fölött a valóság lebeg,
magok csírájába csomagolt jövő,
a tavasztól búcsúzkodtál egykor,
s mára már ősz lett a visszaköszönő.

Török Nándor az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2017. cím birtokosa. 1965-ben születtem, a felvidéki Lelesz községből származom. Gimnáziumi…