Én már nem könyörgök
beleuntam a kínokba,
a mélyebb szintbe
inkább levésem lapokra
a gondolatom forrásait.

Segítek, de fordítva?
hol lennék, az Isten tudja!
még ugyanitt
a pokol szélén
s előttem egy üveg vodka;
üresen, s egy törött pohár.

Várok még, de vajon mire?
értelmetlenek az ütemek
nem vagyok józan
csak lelkileg részeg,
hogy visszabeszélnek az emlékek!
s dobálóznak fotókkal.

Milyen nagy lett a világ
színesebbek a fények
tompább a zene,
meghallom a titkokat
hallucinálok, vagy tényleg?
olyan, mint egy ringlispíl.

Féltenek, de minek?
hisz még egyenesen megyek
ott vagyok a térképen
csak egy kis pontba
de hamar mászom meg a hegyet,
s elhallgat a zene!

Persze, újra elhiszem
csak a hitem nem benned
nem forgatok kört
nem dobok újabb kockát
inkább hirdetem a mennyet
az sokkal szebb világ.!

Hetedik állomásnál szállok
elfogyott a vodka az üvegből
már üresen áll ott,
ölelésről mesélek
itt a fehér herceg a mesékből
s egy újabb üveg vodka…

Kaló Noémi az Irodalmi Rádió szerzője. Kaló Noéminek hívnak. Egész kicsi korom óta érdekel maga a költészet világa,…