Szeretettel üdvözlök Mindenkit!

Számomra a keserűség az a szó, amivel a versben lévő érzéseimet ki lehet fejezni. Koraszülöttként 6 hónapra, 1kg 20dkg-mal és 30cm-rel láttam meg a napvilágot. Sok időt töltöttem inkubátorban, lélegeztető gépen, de ami a lehető legfontosabb: életben maradtam. Oxigénhiány miatt izomzsugorodást kaptam, lábujjhegyen jártam hat évig, majd szükség volt egy műtétre, mert csak speciális általános iskolába vettek volna fel. A műtét után egy hónapot töltöttem combig érő gipszben, majd a gipszlevétel után újra tanultam járni. Ez az én történetem, majd a konzekvenciák levonása után megszületett a vers, mely remélem, minden fogyatékkal élő és egészséges embert közelebb visz majd egymáshoz. Lássuk meg azt, hogy én is, ők is, MI is emberek vagyunk.

Fogadjátok szeretettel:

Fogyatékkal élni

Fogyatékkal élni
Sokféleképp lehet,
De erről az ember
Nem igazán tehet.

Lenézik azt, aki
Fogyatékkal élő,
Pedig a csöpp szíve
Neki is oly érző.

Nem tudod, mit tegyél?
Nem kell csodát tenni.
Csak mellé kell állni,
Emberként kezelni.

Át kell Őt ölelni,
Megfogni a kezét,
Mérhetetlen hála
Ragyogja be szemét.

„Ne legyünk probléma
A világ számára.”
Ez minden sérültnek
Dédelgetett álma.

„Én is ember vagyok,
Nem kell tőlem félni,
Szeretnék felhőtlen
Életet leélni.”

Kovács Ádám Máté az Irodalmi Rádió szerzője. Kovács Ádám Máténak hívnak, 24 éves mezőcsáti fiatalember vagyok. Jelenleg szociális…