A Télapó látogatásában csak a dedósok hisznek, hisz mindannyian tudjuk, hogy a Mikulás régen annyi sütit evett és tejet ivott, hogy túlságosan elhízott szegény és képtelen bepréselni magát akármilyen kéményen. Legalábbis ezt mondta Anyu, mikor rajtakaptam, hogy a kis csizmámat ő tömi tele mindenféle földi jóval. De a Jézuska ő igenis létezik. Ő a mennyből jön és sokkal gyorsabb, mint a Télapó lehetett régen. A Jézuska csak bedobja az ablakon az ajándékokat, nem vacakol holmi kéményekkel meg sütikkel, ő nem mohó. A Jézuska anélkül is sok ajándékot hoz, hogy édességet várna cserébe, neki falatozásra nincs ideje. Ugyan néha kicsit haragszom rá, hisz miatta hűl ki a lakás, mert amikor leülünk a karácsonyi vacsorához, Anyu bemegy a nagyszobába és kinyitja neki az ablakot, nehogy elszalasszuk, mikor erre jár. Viszont olyan hosszú ideig kell nyitva hagyni az ablakot, hogy mire bemegyünk teljesen kihűl a szoba. Bár azért a sok szép ajándékért mégis megéri az a kis vacogás! Jaj, te Jézuska, hogy én az idén is mennyire várlak! Nem tagadom, felmerült már bennem hogy bírja el ezt a sok ajándékot, meg az is, hogy a résnyire nyitott ablakon hogy fért be tavaly a tesóm szintetizátora. Miben hozhatja azt a sok ajándékot? Vajon nagyobb lehet a táskája, mint a mi nagy gurulós bőröndünk? Kár ezen gondolkodni, hisz ő Jézus, ő mindent tud és mindenre képes.

 

  Jellemző, hogy megint én lettem kész leghamarabb, hisz Anya mindig engem zavar el elsőnek fürdeni, majd mire törölközőbe bugyolálva kimegyek már elő van készítve az ünnepi viselet: fehér harisnya, kisegér mintával a bokájánál, bársony zöld ruhácska, a fekete lakkcipőm, s a hajamat copfba fogja. Míg a többiek elkészültére várok, bekapcsolom a tévét, benne a szokásos karácsonyi filmekkel: Télapu, Reszkessetek betörők, Grincs. Mindet láttam már a moziban, minden évben adják a televízióban, van, hogy nyáron is, kicsit unalmasak sokadjára, kívülről fújom azt a mondatot, amit ha mondok, Anyu mindig rám szól: „tartsd meg az aprót te …..”.  Anya már bement kinyitni az ablakot a nagyszobába, mi meg körbeültük a vacsoraasztalt. Jóízűen megettük a vacsorát, majd átvonultunk a kisszobába, vártuk a csengőszót, ami azt jelenti, hogy megérkezett a Jézuska. Édesanyának mindig ilyenkor kell elmennie a mosdóba, pedig mindig felhívom a figyelmét rá, hogy ne igyon annyi ásványvizet. Gondoltam most olyannyira résen leszek, hogy meglepem a Jézuskát és megnézem milyen is ő. Nem hagyom, hogy ilyen hamar távozzon, talán beinvitálom egy sütire is, amint megszólal a csengő szaladok és talán végre megköszönhetem neki személyesen az ajándékokat, nem csak a következő évi levélben. Csengőszó! És futás! Nem volt messze a nagyszoba, de alig értem fel a kilincset, mire benyitottam, csak Anyu állt ott, épp távozóban a szobából. Megkérdeztem ő találkozott-e a Jézuskával, de akkor megláttam, amint még fél kézzel a szekrény ajtaját bezárja és az utolsó ajándékot is megigazítja.

  Elállt a lélegzetem és csak bámultam. Ő meg engem. Nem akartam elhinni, hogy nem a kis Jézus hozta az ajándékokat, itt csak valami félreértés történhetett! Biztos nem bírt el annyi ajándékot a Jézus és a többit beadta napokkal korábban Anyuéknak. Felkaptam a folyosón a kabátomat s a bakancsomat, kiszaladtam a lakásból és futottam amerre a lábam vitt. Minden ablakban világító Jézuska- alakú díszek, az utcák fölött, a villanyoszlopok közé hatalmas világító másai kiaggatva. Miért van vele tele a város, ha nem is létezne? Ekkora Anyu is utolért. Hazudtál! – kiabáltam rá. Majd megölelt s megfogta erősen a kezemet, de mindenáron próbáltam kiszabadítani magam öleléséből és elrohanni.  Csalódottságomban a vállára omlottam és keservesen zokogtam. Megvárta míg kicsit megnyugszom, ezután próbálta elmagyarázni azt, hogy a Jézuska létezése csak egy érzés a szívünkben, egy szép lelki állapot. Úgy kell elképzelni, mint egy ajándékot a kis szívünkben, s ez az ajándék karácsonykor életre kel. Örülünk, boldogok vagyunk, a szeretet és a karácsony szelleme átjár minket. A karácsonyé, ami a szeretet ünnepe. Ekkor kézen fogva sétálni kezdtünk s faggattam: de miért hiszik a gyerekek, hogy a Jézuska hozza az ajándékot? Anyu erre azt felelte, azért, mert tényleg létezett egyszer a kis Jézus, aki nagyon mostoha körülmények közé született, épp karácsonykor, mégis sokan meglátogatták és ajándékokat vittek neki. Úgy gondolták, a megszületésével egy ajándékot kapott a világ s ő annyi mindent tett az emberekért, hogy karácsonykor megemlékezünk róla.

  Attól a karácsonytól már másképp tekintettem az ünnepre. Már nem vártam a csengőszót, már nem írtam a Jézuskának leveleket, valami mintha meghalt volna a szívemben. De helyette megszületett valami új is: ráébredtem arra, hogy az ünnep immár nem az ajándékokról szól, hanem a háláról, hogy minden évben bőségesen lakmározhatunk a karácsonyi asztalról, a családról, hogy minden évben együtt tölthetjük szeretteink körében az ünnepet, a boldogságról, hogy nem kell semmiben hiányt szenvednünk, s nem utolsó sorban a szeretetről, hiszen a szeretet ereje olyan erő, amely minden helyzetben összeköt minket.

 

Szabados Kinga az Irodalmi Rádió szerzője. Az "Év jogász írója 2016" pályázat hallgató- novella kategóriájának II. helyezettje.   …