Gyapjas gyűszűvirág
szik Sóstó peremén ágaskodj magosra.

Ellátsz-e hazádig,
távoli Balkánig,
ősi szülőfölded –
tágas rétet, sztyeppét
átölelő fákig,
vágyol-e folyóhoz,
nádgyökeret mosó
fodor-vizű tóhoz,
horo ritmusára
körbe-kapaszkodó
bolgár táncolókhoz.

Hallod-e,
a hangjuk hogy zeng hegyen-völgyön,
átalfutva ösvényt, ölelve sziklákat,
rajta kapaszkodó zöldellő mohákat

Látod-e,
a lábuk hogy ropja, hogy járja,
úgy lépdel a bocskor, úgy libben a szoknya
rég elmúlt időknek ősi ritmusára.

Messze-messze jöttél,
mint, kit ősi háztól,
távoli tanyáról
vagonokba zártak
új hazát keresni,
új emberek közé
idegenül szántak.

Kocsányos tölgy-árnyban
gyökereid verted,
nyíl-levelet dobtál,
hamvas gyűszű-pártád
barnára festetted,
Madaras határán,
bácsalmási réten,
új földedre leltél.
Védenek a sások,
táplálnak csobogók,
szellők simogatnak,
zsombékok, tocsogók.
Hajnali harmatban,
délutáni ködben
fürge siklók, gőték
benned gyönyörködnek.

Feledd bánatodat,
gyógyszer legyen mérged
– mit a tested őriz –
óvatosan mérjed.
Hogyha messze megyünk,
várj vissza bennünket
s ha fáradtak leszünk,
száraz leveleddel
nyugtasd meg szívünket.

(Gyapjas gyűszűvirág: gyógynövény,
szárított leveléből szívgyógyszer készül)

Dr. Fischer László az Irodalmi Rádió szerzője. Kecskeméti gyermekorvos, versíró vagyok. 1954-ben születtem Baján. Bácsalmáson töltöttem gyermekéveimet. Kecskeméten…