Míg a világ beszél én addig ellesem
egy-egy halk morzsáját, mi mázsás szóözön,
ám vágyam koplalva, diszkréten, csendesen
százszor, vagy ezerszer álmomban rám köszön.

Mélázva, motyogva a sarkon kéreget,
a szívem jobb sarkán, jó szóra éhesen,
sóváran bámulva gyanúsan méreget,
földig megalázva meghajol szélesen.

Érzelmes füzérét igazgyöngyeimnek
két marékkal szórnám köténye zsebébe,
de többé nem hiszek lenyelt könnyeimnek,
s felébredve soha nem nézek szemébe.

Gyöngyeim már gyakran szerteszét gurulnak,
s olyankor szívemben végtelen űrt érzek,
tavasszal a fák még virágba borulnak,
hulló szirmaiban nem látszik, hogy vérzek.

Szirmokban térdelek, s gyöngyeim keresve
szitkokkal biztatom alultáplált vágyam,
szavak súlya alatt végül összeesve,
betakargat a csend mindkettőnket lágyan.

Török Nándor az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2017. cím birtokosa. 1965-ben születtem, a felvidéki Lelesz községből származom. Gimnáziumi…