Ma még, tán azt hiszed,
hogy mindent jobban tudsz,
és fejedet homokba dugod, mint egy strucc.

Ma még azt se látod,
mi holnap rád zuhan,
egy kellemetlen hír, mint jéghideg zuhany.

Körül ölel majd a
sivatag magánya,
érzelmed csibéit elviszi a kánya.

Aszalódsz a napon,
s éjjelente fázol,
a végtelen csendben magadban anyázol.

Örömöd csírái
száradnak a porban,
egy szál vendég leszel egy idegen torban.

Szerető szavaid
a homok beissza,
dűnék közt bolyongva sohse nézel vissza.

Éberen is álmodsz,
délibáb a vágyad,
kábultan követed, s fű se nő utánad.

Emléked kifakul,
hiába is fested,
hiénák tépik szét bomladozó tested.

(Ez a borús jövőd,
hiba, ha nem látod.
Ne hagyd a fogason az esőkabátod!)

Török Nándor az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2017. cím birtokosa. 1965-ben születtem, a felvidéki Lelesz községből származom. Gimnáziumi…