Posted by
Posted in

Egy pillanat

Egy pillanat Mily tündöklő, sejtelmesen vágyat ébresztő, Mélyrehatóan kacsintó pillantás, mely éget, Táncra hívva csalogat, választ sem várva, Kitárulkozva, letaglózva, Mégis kellemesen, tündérmeséket ígérve, gyere!

Posted by
Posted in

Pihenőben

Elcsendesülni aggályok nélkül, csak menni, menni, amerre visz a láb, oda, ahol a szelek más húron zenélnek, más illatokkal jön feléd a nyár, s amerre jársz, hogy csended ne zavarják, elnémulnak a beszélő kövek. Kép: Káli-medence (Kőtenger)

Posted by
Posted in

Hinta-palinta…

Nyikorog a régi hinta, a múltat ringatja a szél. A hang, mintha egem hívna. A lánc sír. Elfelejtettél. Őrzi egy kicsi lány dalát, s azt az önfeledt nevetést. Fülembe cseng, ahogy kiált. Feljebb! Még, magasabbra! Még! Az akácvirág illatát, a simuló gyermekujjakat. A kis könnyező panaszát. Őriz -e súgott titkokat. A kedvenc mesém itt maradt. […]

Posted by
Posted in

Tánc… kötéltánc

A kötél pörög és forog… Föld fölött egyensúlyozott tánc… kötéltánc. Ott, ahol a láb aprócska s a “körben állt egy kis lányka,” Tánc… kötéltánc. Lassú… lassú, gyors… gyors, gyors-gyors. Fordulatszám: jobb és bal sors, tánc… kötéltánc. Tűzrőlpattant, csupa láng volt. Könnye után derűs égbolt… Tánc… kötéltánc. Fent és lent, meleg és hideg, felgyorsult korok, kész […]

Posted by
Posted in

Testbe írt…

Valami édesen puha, lágyan selymes… épp felsikolt. Csendesgetik a tejtől duzzadó keblek. Táguló tudat-tér. Feszülő bőrsejtek. Éles fény volt. Jelek. Hypotalamus, somatotrop hormon. Húrokon játszik, szöveten és a porcon. Nyúló csontok. Gyógyító csókok a felhorzsolt rétegen. Lélek ír, lassan cserződő felületen. Tiszták… Foltok. Terheltségi fokozat túl egyenlőtlen. Nem mért adat… a Gerinc hajolni vajon meddig […]

Posted by
Posted in

A körforgásban…

  Miért születtem, miért halok? Jöttem, láttam, s majd mindent hagyok magam mögött… Lét-forgatag, de el nem veszek, csak elveszek vagy hozzáteszek, leírt körök. Bejárt szintek, megcsodált torony. Megtartom, vagy csak kapaszkodom? A föld dübörög? Az érlelt gyümölcs néha férges. A gyökerek közt tekervényes átok zörög? Toxikus légtér, nap megéget! A honnan söpört törmeléket nyelem, […]

Posted by
Posted in

Tudom, hogy az erdőnek lelke van…

Tudom, hogy az erdőnek lelke van… Szinte hallom csendes lélegzetét. A változás örök lüktetését, fényben, színekben, harmóniában. Lelke van… Érzem. Türelemre int. Csak csendben…. még tart a téli álom. Madár piheg a még csupasz ágon, ébredő nap felhőkön átkacsint. Lelke van… Történet kéreg alatt, mit őriz háncs, elhalt sejtek, mit a vén idő a törzsbe […]

Posted by
Posted in

A szívembe rajzoltalak

  Csak az enyém vagy és mégsem, s habár fogva nem tartalak. Hunyt szemmel álmodlak ébren… nem rabnak, mégis magamnak, a szívembe rajzoltalak. Élethű kép, nem lát így más, minden részlet mélyről fakad. Hagyom, hogy röpülj! Nincs tiltás, mert így akarlak, szabadnak… a szívembe rajzoltalak. Most messze jársz, s én engedem. Addig érezlek, hallgatlak, míg […]

Posted by
Posted in

Palóc világ…

Szelíd patak, dombok, hegyek. Visz a szívem… haza megyek. Fatornácos kicsi házak. Valami hív… visszavárnak. Itt bent ütik a vérerek. Hozom-viszem a jó hírét. Figyeld a szót! Érezd ízét! Halld a dalát jó palócnak. Mulatónak, gyászolónak. Minden strófa egy üzenet. Hagyatékok, ősi jussok. Melegszívű, babonások unokája, lánya, fia, kincseket rejt ládafia, mit őriz hittel tisztelet. […]

Posted by
Posted in

Művészportré sorozat – Kiss Ibolya

Kiss Ibolya szerzőnk az “Út a boldogsághoz” című pályázatunkon szerepelt sikeresen, így nyert felvételt alkotóink közé. Az itt meghallgatható egyórás rádióműsorban, életéről, családjáról, pedagógusi pályafutásáról és betegségéről beszélgetünk. Közben elhangzonak alkotásai saját és a műsorvezető, Zsoldos Árpád előadásában. Szerzői bemutatkozás: “1959-ben születtem Szegeden, azóta is itt élek. Tanulmányaimat a Szegedi Tudomány Egyetem Juhász Gyula Tanárképző […]