Posted by
Posted in

Leszakadt kendő…

  Az életen innen, s az élményeken túl, új szólamot játszik a túlfeszített húr. Bekötött szemmel áttapogatott évek, jól nevelten gyúrt, rosszízű bölcsességek. Várni az utolsó percig, hogy jobb lehet, észre sem venni a halálos sebeket. De meddig fut vad a betonrengetegben, hal meddig él iszonyú, sáros örvényben? Vérrel, könnyekkel tele írt napok. Sok száz. […]

Posted by
Posted in

Apró lábnyom

Nincsen maszkom, csak a valódi arcom, a lélekrajzomban nincsenek kódok. Kilógok a sorból? Apró a lábnyom, nem is játszom, szerencsét sem jósolok. A lányos stílusom még kicsit kócos, morcos ébredésem délig dúdolom. Panaszom átlagos, egyolvasásos, mint szappanopera a mozivásznon. Keserű-méz bölcsesség nem idegen, feketelevesnek ízét ismerem, de amíg szivárvány színeit festem, veszteség is apad a […]

Posted by
Posted in

Rögmama

Fiatalember vagyok, időnként már rám szólnak, miért hagyom meg az orrom alatt azt a bánatos pár fekete szálat, mert csak öregít és olyan bánatossá tesz. Már húsz éve a városban lakunk, és már megismertem távoli mesés helyeket, ahol több torony van, mint az én kis északi bányavárosomban, ahol csak a gyárkémények hágnák az eget, ha […]

Posted by
Posted in

Talán az Isten

Tegnap arra gondoltam Hogy csaknem Majd meghaltam Volt ott egy mélység Úgy húzott Vállam fölött A szél zúgott Ihletnek elég volt Volna ennyi De témában nem Lehet továbbmenni Kívántam dalt Kívántam ritmust Van e ki helyen Oltja a rigmust Zenévé válik Mégis minden Rajtam kívül Talán az Isten….

Posted by
Posted in

Elsüllyedt Európa

(Kosztolányit olvasva) Friss pizsamában Csönd lefürösztve Mondhatnám tisztán Immár kész a leltár Cigarettám is elfüstölt Borom megittam Gondolat simítja Homlokom a békéről Annyi háború után A kertben nagy fák Nőnek néha szél Simítja zöld lombjuk A vihar elvonult Felszálló pára ér Szememig nem Siratom a múltat Kitettem a világtérképet Szobámba ha még Eljutok néhány helyre […]

Posted by
Posted in

Az ember

A gondolatok partján jártam, hol az esőben egy dalt láttam. Álmodozó kanári-cseppek lassan a nap felé kerengtek, s édes táncuk halmain át felderengett egy régmúlt világ. Régi váron régi torony, kalapjában bagoly-korom, lábainál tengeri-óceán, felette a csendes-óceán. Hogy ablaki mily fehérek, s szemiben a könnyek miért kékek, nem tudja csak a holló, melynek karmában üres […]

Posted by
Posted in

A túlélő

Ki sorok közt sorstalanul, hullámzó vízen evezve, bevont vitorlával tanul haladni, szélcsendre edzve.

Posted by
Posted in

Kivégezve

Amikor úgy érzed, az égre meredve, mintha a szűk kötél nyakad része lenne, s talpad alatt egy ismert dallamot fütyörész a szél, mégse hallgatod. Amikor langyos tócsádban térdepelve, várod, hogy a bakó nyakadhoz emelje a könyörtelen, jéghideg acélt, s csak reménykedsz, nem véti el a célt. Amikor nyíltan farkasszemet nézel, nehéz karabélyok torkolattüzével, ártatlanul is […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván verse márványban

Idén májusban emlékművet avattak Budakalászon, a sváb családok kitelepítésének 70. évfordulójára. Az emlékmű egyik része egy nyitott könyv, melyben Rózsa Ivánnak, az Irodalmi Rádió szerzőjének alkotása olvasható. Gratulálunk alkotónknak és azt kívánjuk többi szerzőnknek is, hogy hasonlóképpen becsülje meg őket szülővárosuk/szülőfalujuk vagy azon település vezetése, ahol laknak! Az avatásról Budakalász weboldalán olvasható részletes beszámoló. Zsoldos […]