Elmúltál hat éves, vár az iskola,

Iskolatáska, íróasztal, ott meg sok csoda.

Mint egy pöttyös labda, elgurult a nyár,

Mi gömbölyű, könnyen gurul, máris tudjuk már.

 

Előbb ismerkedtek, majd hangosan mondd neved!

Aztán kiszíneztek mindent, amit lehet,

a nyár labdájáról elveszett pöttyöket,

víz kéket, fű zöldet, napsugár tincseket.

 

És jönnek a betűk, néhányat ismersz már.

A neved is leírod, de most több a talány,

szavakká vált betűk, versekké vált szavak,

nagyon erős háló, mindig veled marad.

 

Elszámolsz vagy százig, de ez csak a kezdet,

hírét sem hallottad még a képleteknek.

Kiszámolhatsz bármit, az életet mégsem.

Tele lesz neked is meglepetéssel.

 

A felnőtt is téved, ettől se ijedj meg!

Van, hogy magányukban napokig töprengnek,

aztán nem mondanak sem igent, sem nemet,

te meg angolul is, mindkét feleletet.

 

Az első piros pontot cukrászdába visszük,

a tudásmorzsákat megünnepeljük!

Indul a szeptember, veled tarthatok?

Hátha pótórákat én is kaphatok.

 

 

  1. szeptember 1.

 

 

 

 

 

 

B. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két…