tmolnarzsuzsanna-juditbolmalvinaleszT. Molnár Zsuzsanna: Juditból Malvina lesz

Kiadó: Savaria University Press Szombathely
Megjelenés éve: 2015.

Ára: 2500 Ft

Megvásárolható a szerzőtől:
Sudárné T. Molnár Zsuzsanna
9735 Csepreg, Szombathelyi u. 1.
E-mail: toboz36@gmail.com
Telefon: 06 94 365 452
Mobil: 06 30 587 7292

Esszéregényem hősnője valós személy: Dukai Takács Judit költőnő.  A 18. század végén született egy kis Vas megyei községben, Dukán. A jómódú köznemesi családfa messze terjeszkedett. Vasvármegyén kívül Zalában, Veszprém megyében is fellelhető a rokonsága, és mindenik használja a 17. században engedélyezett Dukai nevet.   Szülei a kislány tehetségét korán felismerték, minden lehetőséget megadtak költői és zenei képességének fejlődése érdekében. Sopronban iskoláztatták az evangélikus lánynevelőben. Versei kéziratban terjedtek. A szombathelyi születésű Horváth József Elek jurátus-költő figyelt fel először költeményeire. Ő mutatta meg Döbrentei Gábor írónak, az Erdélyi Múzeum szerkesztőjének Judit munkáit. Végül a rokon Berzsenyi Dániel ajánlotta Kazinczy Ferencz figyelmébe, aki befogadta a Helikonba igyekvő művelt és szépséges költőlány munkáit.

Judit korjelenség. Habsburg-ellenes nemesi ellenállás egyetlen lehetősége az anyanyelvért folytatott küzdelem volt. Ez jelentette a hazafiság princípiumát. Dukai Takács Judit ráadásul nő a férfitársadalomban. Ő testesítette meg elsők között, a 19. század első évtizedeiben a nemesi-polgári nőideált. A Malvina nevet Döbrentei Gábortól kapta, aki a skót dalnok, Osszián menyéhez hasonlította. Versei ez után ezen a néven jelentek meg költői fejlődésének elismeréseként. Az írásom műfaja arra utal, hogy Judit-Malvina életének dokumentumai esszéjelleggel kerültek a könyvbe, míg egyes (feltételezhető) történések regényszerűen.


Részlet a könyvből

Rögtön feledte melankóliáját, amikor októberi derekán túl, kocsi állt meg a Takács – kúria előtt. A kísérő hajdú leszállt a bakról, és az udvarház felé tartott. A ház urát kereste, hogy fogadja-e az ide érkező Döbrentei Gábor urat, és a másnapon érkező ifjú Wesselényi Miklós bárót, nevelőjével együtt. Ők még Keszthelyen maradtak Festetics gróféknál. Takács István maga ment ki a fogadására. Judit elrendezte frizuráját, ruháját, és várta a belépőt. Mein Gott! Döbrentei! Milyen régóta várta!

Döbrentei Gábor és Takács Judit életrajzírói egyaránt megemlékeznek a dukai látogatásról. A három férfi európai útjának csak egy rövid etapja volt a pannóniai sétakocsikázás, de az ifjú poétria ismertségét, felemelkedését mégis nagyban előkészítette. A békébe hajló Európa hírei indították az erdélyi báró anyját arra az elhatározásra, hogy a tizennyolc éves fiát és nevelőjét, Pataky Mózest, Döbrenteivel együtt elengedje egy itáliai tanulmányútra. Október elején, már visszafelé tartva, Wienerstadt nevezetességeivel ismerkedtek. Itták borát, élvezték jó konyháját és cukrászdáit. Utcáin nyüzsgött a nép, divatos hölgyek és urak, konflisok mindenfelé. Színházaik fényesek, kényes ízlésű a közönség. Biztonság, béke a hosszú háborúk után. Lélegzett, élt, büszkélkedett a császárváros. Cicomázta magát Európa uralkodóinak és prominens politikusainak fogadására. Tele volt várakozással a következő év nagy eseményének, a bécsi kongresszusnak a befogadására.

Ebből a várakozó, büszke császárvárosból indultak hazafelé a magyar költőbarátok látogatására, Dunántúlra. Niklán Berzsenyinél, Sümegen Kisfaludy Sándornál, Keszthelyen Festetics grófnál tették tiszteletüket. Aztán irány az apai birtok, a mai Vashosszufalu, ahol Döbrentei apja gazdálkodott és Urai – Újfalu, ahol lelkészkedett. Onnan már csak egy ugrás volt Duka, ahol az a híres verselgető, szépségéről is sokat emlegetett Takács Judit lakik – vázolta fel az érkezők útvonalát Simonffy András.

A „dukai Sappho” semmilyen tekintetben nem okozott csalódást. A híréhez méltóan szép volt, de nem hivalkodó. Természetes nyugalommal fogadta a betérőket, és átsegített mindenkit a találkozás első percein. Jól tudta, hogy rangban, ismertségben, tehetség dolgában, ki mennyit ér, de ne nem alázatoskodott. Felismerte, hogy vendégeiben még ott munkál a diákos, vakációs hangulat, bizonyos szertelenség, és bevonta magát ebbe a hangulatba, fiúsan, barátként. Megszűnt a feszélyezettség.

Ebben a meleg, otthonos, gyümölcs és mézillatú kúriában a gyertyák esti fénye mellett, biztosnak tekinthetjük, hogy Juditnak is beszámoltak olaszországi útjukról; komolyan vagy diákos vidámsággal adták elő az élményeiket. Judit kitett magáért, háziasszonyi kiválóságával, sütéssel-főzéssel kápráztatta el az urakat, de bájos külsejével, szellemességével is. Felolvasta verseit, klavíron játszott, és hárfára írt költeményeivel váltotta ki az elismerést. Döbrentei maga sem számított arra, hogy itt Vasban egy ilyen virág kinyílhat.

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk,…