Az utolsó táncra várnak a sápadó nappalok,

az augusztusi káprázatból itt ragadt  csillagok,

a szétdobált, megszeppent , fátyolos verssorok,

az egyszer volt, hol nem volt, boldog pillanatok.

 

A szomorúfűz sátra alatt megszégyenült

vágyak kuporognak, fáznak,

elő sem vették még az álmokból szőtt,

igazgyöngyös báli ruhákat.

 

A fecskék már járják, fönt kavarognak,

eggyé vált lelkükkel végtelent rajzolnak.

A zene a csendé, a visszaszámlálásé,

légvárába megtért, összetört finálé.

 

 

  1. szeptember 3.

B. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két…