Becsapta a huzat az emlékeket,
Kitört, darabjai szertepergett.

… s most látomássá vegyül
… s mindig másfelé menekül.

Rejtőznek ékszeres dobozokba
Naftalinos, régies illatokba.

… s gyakran kitekinget.

Csak úgy szelíden csevegnének
Letáboroznak, újra útnak kelnek.

… s most semmivé foszlott
Primitív módon magasra mosolygott.

Édesen mosolygó holmi kacatok
Lerí róla a csend, ha maradok.

… s visszatekinget néha a bölcsőbe.

Mindig van hátra pár nap,
Új remények, fények, új holnap.

… s már el is tűnt tán
… s már messze is jár.

Tükröződnek a hajnali fények
Nem fordulnak el, nem hisznek a sötétségnek.

Kaló Noémi az Irodalmi Rádió szerzője. Kaló Noéminek hívnak. Egész kicsi korom óta érdekel maga a költészet világa,…