A 18 év feletti verselők és mesélők kategóriájában jóval több pályamunka érkezett mint a 18 év alattiakéban, így a helyezettek kiválasztása is nehezebb volt, főleg, hogy nagyon sok szép és értékes gyermekvers és mese érkezett. Cikkünk negyedik részében a felnőtt sikeresen szereplő és helyezett gyermekvers írókat és munkáikat mutatjuk be. A minőségi írásoknak köszönhetően második és harmadik helyezettből is kettőt választottunk ebben a kategóriában.

A szeptember 17-i eredményhirdetésen oklevelet vehetett át: Ördögh-Csenki Dorina, B. Mester Éva, Kálóczi Irma, Boda Zsófia, Császár József, Fischer László, Fazekasné Erika, P. Dányi Gabriella, RosaMaria B., Tóth Róbertné, Vadady Attila és Vastag Györgyi.

gyermekversek-eredmeny-felnott-versirokt

A helyezettek pedig:
1. Szabó Edit Irma: Őszmanó
2. Mitiner Mária: Téli mese
2. Pocsai Piroska: Buborékbál
3. Mácsadi Orsolya: Eső
3. Molnár Beáta: Neked adom fele huncutságom

gyermekversek-felnott-masodikesharmadik
A képen balról jobbra: Mitiner Mária (2. helyezett), Pocsai Piroska (2. helyezett) és Molnár Beáta (3. helyezett)


A felolvasó-délutánon elhangzott alkotások:

Kálóczi Irma: Őrangyal

Van nekem egy barátom, akit senki sem láthat,
Ő mindig vigyáz rám, így nekem senki sem árthat.
A Mennyből érkezet és Ő az én Őrangyalom,
Mindentől megvéd, hogy ne legyen bajom.

De ne aggódj, mindenkinek van Őrangyala, neked is Pajti,
A Te Angyalod csak Rád vigyáz, adódjon bármi.

Ha leesel a fáról, Ő vigyáz, hogy puhára ess.
Ha biciklizel, Ő vigyáz, hogy óvatosan vezess.
Ha tüzet gyújtasz, Ő vigyáz, hogy semmit meg ne égess.
Ha beteg vagy, Ő gyógyít, hogy hamar egészséges lehess.
Ha a zebrán átmész, Ő vigyáz, hogy el ne üssön az autó.
Ha fodrásznál vagy, Ő vigyáz, hogy a füledet le ne vágja az olló.

Minden percben veled van, vigyázza a Fényed,
A jó és rossz közül választani is megtanít téged.
Lelkiismeretedet is vele együtt alakítod ki,
Ami alapján próbálsz majd helyesen cselekedni.
Ez egy belső kis hang a fejedben,
Ami megmondja, hogy mi legyen.
De sajnos van egy gonosz kis hang is, amit hallhatsz,
Őrangyalod figyelmeztet, hogy rá ne hallgass!
Alattomosan rosszaságra csábít és bajba sodor,
Amiért büntetést kapsz, és állhatsz a sarokban mit egy szobor.
De ha jól figyelsz arra, amit az Angyalod súg neked,
Akkor az egész életedet boldogan élheted.

B. Mester Éva: Varázslatos nagyi

Nyár van, vagy karácsony,
nagymama varázsol,
csiribít – csiribát,
sok apró kis csodát:
kötélből karikát,
kalapból kislibát,
seprőből paripát,
semmiből vacsorát.

Magvakból palántát,
zöldszoknyás salátát.
Gumókból dáliát,
tüskétlen a világ.
Betűkből verseket,
versekből könyveket,
könyvekből várakat,
könnyekből vágyakat.

Napsugárfonatot!
Tuskóból vonatot,
deszkából székeket,
díszletnek kék eget
garázsból színpadot,
tapsvihart, jó nagyot,
felhőből királylányt,
hipp és hopp, szivárványt

 
Boda Zsófia: Pókcsalád

A pók,
Apja:
Pók – Papóka.

A pók,
Anyja:
Pók – Mamóka.

A pók,
Fia:
Pók – Palika.

A pók,
Lánya:
Pók – Pannika.

Pók-
Hálóban,
Pók – Unoka.

Ringatja,
A pók veje,
Véget ér,
A pók mese.

Császár József: A ravasz csiga

Dicsekszik a mezei nyúl,
mily ravasz és fürge.
Ezt vörös bundás róka úr
már nehezen tűrte.
Idefigyelj te nagy szájhős,
hencegő, mihaszna,
mit állítasz, kicsit erős,
fele is sok volna.
Én vagyok a legravaszabb,
tudja egész világ,
és emellett a leggyorsabb,
ez a nagy igazság.
A róka itt abbahagyta,
de a nyúl folytatta:
„te hencegsz itt, ebugatta,
tyúkoknak tolvaja!”
A sok állat csak figyelte,
nem mert beleszólni,
csak a csigának volt mersze
közbeavatkozni.
Versenyre hívlak titeket,
ha van mersz bennetek.
Mondom a feltételeket,
most jól figyeljetek!
A sas lesz a versenybíró,
tudjuk, ő mindent lát,
a farkas meg az indító,
ismerjük nagy hangját.
Meglepődött a vén sas,
de azért vállalta.
Megtisztelő, szólt a farkas,
vállalom – kimondta.
Itt van ez az aranyeső,
ez a rajtnak helye,
holnapután, tizenkettő:
a verseny ideje.
A dicsőség azé legyen,
ki előbb hazaér,
vágtathatunk völgyön, hegyen,
a szép győzelemér’.

Éjjel a nyúl hurkot vetett,
rőzsét, követ hordott.
Szegény róka nem is sejti,
mi vár őrá majd ott.

Ne sajnáljuk az ebadtát,
ő sem pihent éjjel,
majd elhányta kezét, lábát,
csapdát ásott kéjjel.

A versenynap elérkezett,
rajtnál álltak hárman.
A nyúl és róka remegett,
idegesen vártak.
Start! A farkas felkiáltott,
elindult a mezőny,
róka és a nyúl száguldott
erdőn és legelőn.
A stoppert a sas kezelte,
nyomta nagy komolyan,
de azonnal észrevette,
a csiga otthon van.
Míg a kettő loholt, futott,
bebújt a házába,
és nyugodtan várakozott
csendes magányába’.

Az öreg sas verseny után
eredményt hirdetett:
az erdei futópróbán
nyúl és róka vesztett.
Csiga szabta a versenycélt,
ő a legravaszabb.
A házába elsőnek ért,
ezért a leggyorsabb.
A két vesztes elsomfordált,
tanulságos eset,
eszükön a csiga túljárt,
így ő lett a győztes.

Fischer László: Tarka lepke

Szivárványszín lepke
bűvöld el a napot,
lebbentsd meg szárnyadat,
mutasd meg alakod,
habkönnyű fátyladat
magadra tekerjed,
zápor elől mentsed
hártyás köpönyeged.

Majd ha nap és eső
együtt örvendezik,
fénysugár és pára
összebarátkozik,
ajándékozd őket
pillangó-mesével,
felhők közelében
szivárvány-pecséttel.

Fazekasné Erika: Madárköltöztető verseny

Egyik ősszel hazafelé egy estén
sétálgattunk az öreg fák mentén,
unokámmal csendben ballagva,
a madarak csodás trilláját hallgatva.

Hirtelen felkiáltott a kis szentem.
S féltve kérdem: Minden rendben?
Felelete vidám csacsogás volt,
S meséje a kicsi fecskékről szólt.

Mama tudod mikor tündér voltam,
én madárköltöztetést tanítottam.
A kicsik nagyon ügyetlenül szálltak,
de rám hallgatva mindent megtanultak.

Meglepődve e nagy kifakadástól,
kérdezgettem hát a tanításról.
S Ő, mint ha nem is “otthon” lenne,
Rám néz s kérdi kissé feszengve.

Mama tényleg, igazán érdekel,
hogy a madár nekem mit énekel?
Válaszom hát erre mi is lehetett:
Mond csak, mond a történetet.

Tudod mama, akkor nagyon régen
versenyt rendeztünk minden évben.
Amelyik madár a versenyt megnyerte,
az szállhatott el csak onnan messze.

A kicsik tanulták, a le- s fölszállást,
a nagyobbacskák, a madárfészekrakást,
valahány aztán az égbe szárnyalást
és végül együtt a sorban vonulást.

Hogy keressék meg az élelmüket,
hogy győzzék le a félelmüket,
mind, mind ezt ők megtanulták,
s végül a próbákon bemutatták.

És ezt tudod, az egész versenyt,
mindig, csakis én vezettem.
Meglepődtem, de kérdem tőle:
És a tündéreknek, van királynője?

Csacsogja nekem tovább a kicsi:
Igen mama. Úgy hívták, hogy Lili.
Na és kit hívtak így? Hát engem.
Így fejezi be a drága szentem.

Hirtelen odaröppen egy madár
Unokám szája erre tovább jár.
Nézd az a fecskét, köszöntött engem,
Megköszönte a régi segítségem.

Hála Isten, van már más helyettem,
így idén is költözhet a cseppem.
Aztán csendben jön mellettem,
kérdem tőle: Minden rendben?

Hiányoznak. – csendben feleli.
de jó, hogy látom őket repkedni.
Gondolataiba mélyen elmerülve
sétálunk tovább nagyot kerülve.

Egyszer egy madár oda reppen
s boldogan kiált a kicsi szentem.
Nézd mama, látod, megismernek.
S örömében kacagott a kisgyermek.

Még végül annyit kérdeztem:
És itt nem jó kicsi szentem?
De itt is jó, ha veled vagyok.
S kis unokám felkacagott.

Ha majd én is nagyon öreg leszek,
hozzájuk újra visszamegyek.
Nyugodt szívvel tovább mentem,
hát szeret minket is a kis szentem.

P. Dányi Gabriella: Borzongás borz

Borzongás Borz nem volt borzas,
illata sem volt borzalmas.
Rendszerető, fitt, és tiszta,
rákapott a lábmosásra.

Fülét, farkát, szappanozza,
dezodorral masszírozza.
Fazonra fésüli szőrét,
napon szárítja a bőrét.

Sokan lakják a borzvárat,
szerte ágazik sok járat.
Nappal alszik elnyújtózva,
vadászni megy holdvilágba.

Fekete és fehér szőre,
kurta lábán jár mezőre.
Feje rövid, orra hegyes,
háta széles, és egyenes.

Apró szeme, pici füle,
mégis nagyon jól hall vele.
Nem veti meg a gyümölcsöt,
de habzsolná a pörköltöt!

Ha meghallják közeledtét,
rögtön félik közelségét.
Pedig termete sem túl nagy,
ha nem izgatod, békén hagy.

Elegánsan ad magára,
mégis ő a pletyka tárgya.
Bűzös rossz hírét mi kelti?
Védekező mirigyei!

gyermekversek-heilereva-esatobbiek

Kocsisné Heiler Éva felolvasását hallgatjuk

 

Molnár Beáta: Neked adom fele huncutságom

Neked adom fele huncutságom
ha kéred,
honnan örököltem, anyai vagy apai ágon
ha kérded,
válaszolni nem tudok, de nekem bőven van
ez nem titok!

Add meg címed, irányítószámod
s levélben,
ha kell légipostán
én megértem,
hogy minél gyorsabban szeretnéd e kincset birtokolni,
hidd el,
a problémádat tudom orvosolni.

Vigyázat!
Egy szabály létezik azonban,
egyszerre ne használd fel,
mert azon nyomban nagyon huncut leszel,
s a játék a rosszaság felé mehet el.
Ennek pedig nem örülne senki,
légy szó, s boldog lesz mindenki!

Mácsadi Orsolya: Eső

Csipp – csöpp- sír a felhő,
Nincsen nála kis zsebkendő.
A bolond szél úgy megcibálta,
Ott fenn hüppög egymagába’.

Csipp – csöpp- jön az eső!
Erre várt már erdő-, mező!
Csepp csordul a gallyakra,
Onnan hull a talajra.

Csipp- csöpp- nincs napocska.
Fütyül ő a nagy cirkuszra!
Nem kell vele törődni!
Nem szeret ő fürödni!

Hanem mikor kiderül,
Az égre újra felkerül.
A felhő lassan megnyugszik,
Szivárványból köt masnit.

Pocsai Piroska: Buborékbál

Sok-sok színes buborék
Hancúrozik vígan,
Mint a tornaversenyen
Terpeszben és hídban.

Bukfencet vet pajkosan
Az a kicsi sárga,
Szaltózik a rózsaszín
Boldogan utána.

Rumbázik a jobbszélső
Lila tütükében,
Dagadt barna elillan,
Úgy látszik, tünékeny.

Keringőzik a piros
Ringatózva, lágyan,
Kényeskedve pipiskél
A zölddel egy párban.

Ezer színes gömböcske
Röpke életébe`
Tündérkertet varázsol
Gyermekek fejébe.

Kinyílik a kicsi arc,
Mint a tubarózsa,
Buborékbál ritmusát
Boldogan tapsolja.

Önfeledten kacagva
Biztatja az Apját,
Még-még fújjad, táncoltasd
Azt a sok mihasznát!

Mitiner Mária: Téli mese

Hol volt, hol nem volt, amikor még hó is volt,
nem csak sár és híg latyak lepte el a falvakat.

Nagy pelyhekben hullott a hó,
természetet betakaró,
szántóföldek megpihentek,
az új magvak melegedtek.
Ellepte az udvart, utcát,
nyomában friss hideg járt.
Ház tetején hótakaró,
dunyhát rázza Holle anyó.

Hol volt, hol nem volt, amikor még hó is volt,
nem csak sár és híg latyak lepte el a falvakat.

Gomolygó füst szállingózott ferde kéményekből,
ablakokban virágképek ezüst jégszemekből.

Szorgos kezek lapátoltak,
hóhegyekbe utat vágtak.
Gyerekként, telt piros arccal,
hócsatáztunk ázott hajjal.
Lábunk alatt dalt ropogott,
orrunk hegye is befagyott.
Hóemberkét gurítottunk,
anyuéktól répát loptunk.
Szeme szája szénből rakva,
kutya tálja lett kalapja.
Nejlon zsákkal ki a gátra,
csúsztunk le a domb aljára.
Megfagyott ám kezünk,lábunk,
faluig ért kacagásunk.
Csikorgott az esti hideg,
hazacsúszkált a sok gyerek.
Otthon lavór, meleg vízzel,
forró tea nagy bögrével.

Hol volt, hol nem volt, amikor még hó is volt,
nem csak sár és híg latyak lepte el a falvakat.

Itt a vége fuss el véle,ha nem hiszed járj végére!

szaboeditirma-dija

Szabó Edit Irma díja – már otthon, a szerző birtokában

Szabó Edit Irma: Őszmanó

Őszmanó csücsül az ágon,
fején manósapka,
színes-rozsdás, levélfoltos,
ökörnyál a bojtja.

Szilvalekvár polcon pihen,
szőlőfürt a tőkén,
Őszmanóka szőlőt présel,
mustot kóstol fürgén.

Színes gyümölcshangszert penget,
ősz a dúdolója,
vidám-piros almát halmoz
a vesszőkosárba.

Kemény dió zörög-potyog,
zamatos a körte,
Őszmanóka egy mogyorót
rejtett a zsebébe.

Eső szitál, de Őszmanó
nem bújik a lombba,
nem ázik el, mert védi az
őszi manósapka.


A további sikeresen szerepelt alkotók: Ágoston Etelka, Arató Csilla, Bihari Csaba, Ilyés Andrea, Iványi Orsolya, Jacsó Pál, Josef Berger (MIHI), Juhász Anikó, Leopold Otília, Mátrai Stella, Orgoványi Anikó, Patak Gyöngyvér, Sárkány Izabella, Szentpéterszegi Róza, T. Molnár Zsuzsanna, Veres Tamás, Zagyi Gáborné Ilona


 A cikk fejezetei:
1. rész2. rész3. rész4. rész 5. rész

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk,…