Egy álom mi valóra vált

Én egy autodidakta író vagyok,
Kinek a szíve nagyon boldog.
Hisz az élet iskoláját járván,
Megkaptam vele a boldogságot

Hisz nincs nékem semmi iskolám,
Mind autodidakta jártam az írók rögös útját.
Nem ismervén a sok szép szavat,
Mit rímnek, szótagszámnak, ki tudja minek sorolnak.

Írogattam, s a fiókba raktam.
Álmodoztam, s tanultam,
Hogy tán egyszer én is nagy leszek,
Az alkotásaimmal valamit elérek.

Eltelő idővel jött valami súgóbuzdítás.
Úgy napvilágot látott sok alkotás.
S lett öröm, könny, s emlékpercek.
Hisz nevezetes ünnepnap volt jelen.

Kihívás volt javából.
Vizsga volt a tudásból.
Volt kudarc, tanítás
De egy angyal igazgatta a poéta útját.

És az álmot nem adtam fel,
Egy társ, egy barát
Szárnya alá vette az amatőr poétát.
Tolvaj idővel szállva elértem meseországba.

Meg született a könyv az első gyermek.
Vihar címet kapta.
Hisz viharokat rengetve.
Küzdöttem el idáig magam.

Ki adták s szárnyaltam.
De tovább tanultam.
S majd egy csoda történt velem
Sikerült elérnem egy oklevelet.

Döbbenet, hatalmas öröm a szívnek,
Hisz álmodtam de nem hitem.
Most boldogan őrzöm emléket.
Tovább tanulok, menetelek.

Tudásom fejlesztgetem.
Hisz, tudom hibás az alkotás,
Mert nem jártam magas iskolát.
S ezért nem olvassák nagyok,
Mert én egy autodidakta poéta vagyok.

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…